Kelő nap (dedikált példány)

Előszó

A tisztelt olvasó, vagy fokozzuk, a nagyon tisztelt olvasó, egy elsősorban fiatal tehetségek és néhány nagy költő mogul verseiből összeállított új antológiát tart a kezében. Az olvasó megérdemli a fokozást, hiszen manapság, a művészet helyére rakott művalóság napi dáridóján nagyon kell tisztelni, aki verset olvas. Nem divat verset olvasni manapság, mondhatnánk csakhogy ez nem igaz. Verset olvasni ugyanis sohasem volt divat, irodalomtörténeti jelentőségű könyvek és folyóiratok jelentek meg néhány száz vagy egy-két ezer példányban. A vers mindig is a szellem büszkesége volt, de finom desszert és nem gyorsan befalható tömegáru. Mit kezdhetünk egy antológiával még ha ilyen igényes kivitelű is, mint ez? Alátétnek magas, tálcának rövid és szűk. Csak és kizárólag olvasni érdemes. Érdemes? Igen, mert a mai kor életérzését tükrözi. Valamikor, nem is olyan rég, egy antológia megjelenése országos cenzúrát követő, országos irodalmi esemény volt. Akadt esztendő, hogy még egy is megjelent, a kettő már kerek évfordulót sejtetett. Ma sorra jelennek meg az antológiák, amivel ugyan csökken az egy kiadványra jutó figyelem, de növekszik az esély. Nem az egyéné, hanem az irodalomé, amely viszont erőteljesen érinti az egyént. Sokan úgy képzelik, hogy az irodalom a magányos zsenik harca a megértésért. Azonban egyedül csak meghalni lehet, testileg - szellemileg élni nem. Egy nagy irodalom - márpedig a magyar nyelv ilyen - akkor jelentős, amikor sokan ülnek le töprengeni, verset faragni a papír vagy újmódilag a képernyő elé. Ezért mindenképpen jelentős esemény ennek a kötetnek a megjelenése. Akkor is az, ha ma még a kezdeteknél felelősséggel nem állapítható meg, vajon az itt publikálók közül lesz-e valakiből ismert művész. Mester, vagy megmaradnak verselő polgároknak. Akik itt megjelennek, tudnak írni, van gondolatuk a világról, amiben élnek. Néha éjfeketén látják azt, valódi költői túlzással. Vannak emócióik, és eszközeik ezek kifejezésére. A költészet azonban munka is, folyamat, fejlődés, és az itt publikálók többsége még nagyon fiatal. Van idejük közösen megalkotni egy olyan kort, melyben a verselő ember újra példaképpé, irigyelt tehetséggé válik. Ehhez sokan kellenek. Köztük azok is, akiket csokorba gyűjtve, most egy kézszorítás erejéig megtisztel a nagyon tisztelt olvasó. Jó ismerkedést. Higgyék el, érdemes. Verset, prózát írni jó, olvasni is élvezet, ha még nem mondtam volna. Vissza