Keleti levelek 1-2.

Fülszöveg

,Mikor hajónk kikötött a Ballard mólónál és végigtekintettem a rakparton várakozók sokaságán, szemem önkéntelenül megakadt egy szálas férfialakon. A kegyetlen napsütésben, amely a kalap vagy turbán nélkül járó átlagembert rövid pár perc alatt beteggé teheti vagy meg is ölheti, ő födetlen, simára borotvált fővel állott, világosbarna koponyáján ragyogó gyújtópontban gyűltek a napsugarak. Arca is simára volt borotválva, testét pedig egyetlen hófehér lepel takarta, melyet a régi görögök himationjínak módjára vetett át bal vállán. Mezítláb állt a rakpart napsütött kövezetén, amelynek hevét még a cipőtalpon át is érezni lehet. Egyik kezében hosszú bambuszbotot, a másikban pedig színes virágokból kötött füzért tartott. A parton várakozók közt több indus férfit és nőt láttam, akik kezükben hasonló virágfüzéreket tartottak - a hajón érkező indiaiak valamelyikének hozzátartozói vagy barátai voltak, akik a hosszú távollét után, ősi szokás szerint, virágfüzért akasztanak üdvözlésképpen a... Tovább

Fülszöveg

,Mikor hajónk kikötött a Ballard mólónál és végigtekintettem a rakparton várakozók sokaságán, szemem önkéntelenül megakadt egy szálas férfialakon. A kegyetlen napsütésben, amely a kalap vagy turbán nélkül járó átlagembert rövid pár perc alatt beteggé teheti vagy meg is ölheti, ő födetlen, simára borotvált fővel állott, világosbarna koponyáján ragyogó gyújtópontban gyűltek a napsugarak. Arca is simára volt borotválva, testét pedig egyetlen hófehér lepel takarta, melyet a régi görögök himationjínak módjára vetett át bal vállán. Mezítláb állt a rakpart napsütött kövezetén, amelynek hevét még a cipőtalpon át is érezni lehet. Egyik kezében hosszú bambuszbotot, a másikban pedig színes virágokból kötött füzért tartott. A parton várakozók közt több indus férfit és nőt láttam, akik kezükben hasonló virágfüzéreket tartottak - a hajón érkező indiaiak valamelyikének hozzátartozói vagy barátai voltak, akik a hosszú távollét után, ősi szokás szerint, virágfüzért akasztanak üdvözlésképpen a visszatérő testvér, fiú vagy barát nyakába.
Kíváncsi voltam, vajon útitársaink közül kire várakozik a különös férfi, aki nyugodt méltóságával és öltözékével feltűnően elütött a körülötte állóktól. Hátramaradtam a kiszállásnál és megvártam, míg az utasok mindegyike elhagyja a hajót. A födetlen fejű férfi barátságosan nézett az érkezők szemébe, de a koszorút egyiknek sem nyújtotta át. Az utolsók közt szálltam partra, és mikor a fehér lepelbe burkolt férfi előtt elmentem, ez lassú, méltóságteljes mozdulattal emelte fel a kezét, és szelíd mosollyal nyújtotta felém a virágfüzért." Vissza