Művészitorna előkészítő gyakorlatai

Előszó

A magyar tornásznők 1949-ben, a Főiskolai Világbajnokságon találkoztak először a nagyszerű szovjet tornásznőkkel. Már akkor kitűnt a szovjet tornasport magasrendűsége, amely a bemutatott gyakorlatok során igen szembetűnően mutatkozott meg a zenés műszabadgyakorlat oknál is. A szovjet tornásznők mozgásának pontossága, harmonikus szépsége csodálatba ejtett valamennyiünket.
Mi is lehet fejlett mozgástechnikájuk titka? - merült fel bennünk a kérdés. Hamarosan választ kaptunk rá. 1950 tavaszán a magyar válogatott tornászcsapatot meghívták a Szovjetunióba. Leningrádban közös bemutatót tartottunk a szovjet tornászokkal. A bemutatón - amelyen növendékeivel részt vett Ju. N. Siskareva is, aki a Szovjetunió Leszgaft Testnevelési Főiskola tornatanszékén a művészitorna vezetőtanára - a szovjet tornásznők olyan szabadgyakorlatokat, labda- és ugrókötélgyakorlatokat mutattak be, amelyek számunkra teljesen újszerűek voltak. Anyagban, formában a tánchoz hasonlítottak, kivitelükben pedig megfeleltek a sporttorna rendkívül magas színvonalának.
Ezen a bemutatón tudtuk meg, hogy a Szovjetunió sporttornájában - ellentétben a mi sporttornánkkal - a szertorna és a művészitorna ketté van választva. Nem csoda tehát, hogy nálunk, ahol a művészitorna nem önálló ága a sporttornának, nem alakulhatott ki a művészitorna önálló technikája, nem lehettek sajátos eszközei, gyakorlatanyaga és természetesen nem fejlődhetett ki kifejező ereje sem.
Megértettük, hogy számunkra is döntően fontos egy egységes technikai alap és fejlettebb módszer kialakítása és elsajátítása. A szovjet tapasztalatok alapján találtuk meg a számunkra legmegfelelőbb módszert.
Könyvünk célja, hogy a művészitorna gyakorlatanyagát és módszerét a tornászok széles tömegeivel megismertesse. A művészitorna fontos és eredményes része lett a nőtornászok edzésének és az utánpótlás nevelésének. Tornasportunk minőségi fejlődését segítené elő, ha mind a kezdő, mind a minősített tornászok rendszeresen foglalkoznának művészitornával, amelynek technikájával még a kisebb képességűek is megtanulhatják a helyes tartást, a tudatos, pontos, szép mozgást. Vissza