Előszó
Részlet:
„Több politikát!“ int jóakaratú levelében egy vidéki előfizetőnk.
Nem is indokolja. Beharsogja, mint a kor jelszavát, amit csak ki kell mondani. Mint alapigazságot, mely annyira benne...
Tovább
Előszó
Részlet:
„Több politikát!“ int jóakaratú levelében egy vidéki előfizetőnk.
Nem is indokolja. Beharsogja, mint a kor jelszavát, amit csak ki kell mondani. Mint alapigazságot, mely annyira benne van a köztudatban, hogy azonnal mindenki érti s engedelmeskedik neki, mint katona a kommandónak. Még azt se mondja, hogy a politika mindnyájunk sorsának ügye, tehát aki nem politizál, az is politizál.
Azt válaszolom neki: „Hagyd a politikát! építkezz!“
Azért mondom ezt, mert megrettenve és belesápadva látom: el vagyunk késve.
Isten őrizze meg hazánkat, földrengés ne érje: egyetlen házunk sincs földrengés ellen építve.
Pedig ma az ember érzi, hogy megmozdult a talaj a kultúra alatt, cseppfolyóssá vált minden ami szilárdnak látszott a közéletben, összeomlóban vannak a társadalom oszlopai, titokzatos és ismeretlen sámsoni erők rázzák a végtelen időkre szánt templom falait. Hagyd a politikát s hamar építs magadnak kunyhót a szabad mező közepén, építs fedezéket a sövények megett, óvóhelyet, ahová bementsd azt a becses, azt a megvédeni méltó kis kultúr kincsedet. Az életedet! A létedet!
De mi az a kultúra, amivel oly nagyra vagyunk. Most jövök faluról, rossz utak kötik össze a rossz kis falvakat, este öt órakor már sötétben diskurál az ember, nem a repülőtámadástól félnek: nincs petróleum, egy hónapra adnak három decit.
Vissza