Előszó
Részlet a könyvből:
"A Kelet magyar vándorairól emlékezve, nem őseink, a belső-ázsiai lovas nomádok útját fogjuk követni, kik a honfoglalás előtti évszázadokban keresztül-kasul járták az orosz...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"A Kelet magyar vándorairól emlékezve, nem őseink, a belső-ázsiai lovas nomádok útját fogjuk követni, kik a honfoglalás előtti évszázadokban keresztül-kasul járták az orosz síkságot, és az Altáj vidékéről Jugrián, Baskirián, a Káma partvidékén, Lebedián, majd Etelközön (Atalküzü) át jutotak el a jelenlegi hazába. Könyvünk későbbi századok vándorairól szól, azokról, kiknek többségét éppen az ázsiai őshaza emléke vonzotta Napkelet felé. Az ott maradt rokon törzsek felkutatására koronként útnak indult lelkes magyar utzóknak köszönhető, hogy jelentős mértékben részt vettünk Ászia ismeretlen vidékeinek felfedezésében, és hogy a keletkutaás nálunk valóságos nemzeti tudomány lett. Keletkutatóinkat a legnagyobbak között tartja számon a világ, s az 1925-ben Bakuban tartott nemzetközi kongresszuon Magyarországról, mint a keleti tudományok fellegváráról emlékeztek meg.
A magyar keleti utazások összefoglaló történetét mégsem dolgozták fel eddig. Pedkg Kuun Géza, a neves erdélyi tudós már száz évvel ezelőtt kezdett anyagot gyűjteni egy ilyen munkához. Sajnos a kézirat azóta is az Erdélyi Múzeum Egylet irattárában porosodik.
Hét évszázadon keresztül - időnként hosszabb-rövidebb megszakításokkal - folytak a keleti utazások. Nemcsak az őshazát kereső jánbor barátok, pénztelen tudósok, jól felszerelt tudományos expedíciók, felfedező utazók, szenvedélyes műgyűjtők és más tudományos kutatók indultak a Duna-Tisza vidékéről a Közel- és Távol-Keletre, de török rabságba hurcolt magyar gályarabok is elvetődtek arra, a császári önkény elől menekülő szabadságharcosok pedig otthonra találtak a Keleten.
Az utazások sorát Julianusz barát nyitja meg. A magyar szerzetes 1236 nyarán kelt útra, hogy felkeresse a magyarok rokonait az orosz síkság délkeleti részén, és egyben híreket hozzon a mongolokról, kik akkor már a messze Belső-Ázsiából Nyugat felé nyomultak. Julianusz útjának céljai és körülményei merőben eltértek a pápa és a francia király által Keletre küldött szerzetesek feladataitól."
Vissza