Előszó
Én nem tehetek róla ha gondolataim mindig visszavisznek keletre, ahonnan támad a fény és minden, ami fényes, - ahonnan támad a nap is.
Igaz ugyan, hogy illendőbb volna e helyett, hogy azon földről...
Tovább
Előszó
Én nem tehetek róla ha gondolataim mindig visszavisznek keletre, ahonnan támad a fény és minden, ami fényes, - ahonnan támad a nap is.
Igaz ugyan, hogy illendőbb volna e helyett, hogy azon földről beszélek, mely bölcsőnk volt, arról beszélnem, mely sírunk lesz! de mit tehetek én arról, ha álmodni szebb, mint ébren lenni.
Ha olvasni akartok arról, mi újat talált föl tegnap óta a divatbölcsek, diplomaták, zsurnaliszták és börzeűzérek tudománya? fordítsatok a túlsó lapra, ott talán megtaláljátok, amit kerestek: vezércikk orákulumokat, becsületes, józan feketekabátos rendszereket, telegráfi mondatokat, örvendetes híreket táncvigalmakról, s szomorú tudósításokat vasúti balesetekről, borzefluktuációkról és miniszterkrízisekről, ott megtudtok mindent ami lesz, lehet és aminek úgy kell lenni.
De ha akarjátok tudni azt, ami volt, ami elmúlt, ami nem lesz többet, ha meguntátok ezeket a civilizált utcákat, ezt az egyszínű esernyővel járó népet, hallgatni a kávéházak politikáját, s olvasni bölcs dolgokat, miket aki írt sem értett - jöjjetek velem; én elvezetlek benneteket oly helyekre, oly időkbe, mikról maga a história is azt mondja: ennek fele is csak álom!
Vissza