Sándor Pál a mozicsináló

Előszó

Részlet:

Kelecsényi László beszélgetése Sándor Pállal:

Mi volt az első mozi-élményed, az ún. kispiszkosokban? És mik voltak az első nagy filmélményeid?
Az első mozi-élményem az Uborka, a repülőtér gyöngye című szovjet film. Rákospalotán, ahol laktunk - az akkor nagyon messze esett Pesttől - volt három mozi. Még a koalíciós időkben jártunk, 1945 után. Az egyik a komcsiké, a másik a szocdemeké, a harmadik a kisgazdáké. Én mind a három moziba bejáratos voltam. Rengeteg szovjet filmet vetítettek, de az első filmélményem nem is az Uborka... volt, hanem a „Z" a fekete lovas, „Z" a korbácsos ember. Úgy mentem haza a moziból este, a vetítés után, hogy lovagoltam és ütöttem a fenekemet. Annyira hatott rám a mozi. Tulajdonképpen, ami a legérdekesebb volt számomra, hogy, amit a vászonra vetítettek, arra a közönség, egy közösség együtt, egyszerre reagált. Jó volt ott lenni egy teli moziban. Akkor teli voltak a mozik. A mai napig az orromban van az olajos padlónak a szaga, és a mai napig hiányzik nekem a 3-4 perccel előbbi csengetés, mielőtt vége van a filmnek, hogy mindenki engedje el azt, aki mellette ül, főként, hogyha nőnemű az illető. Már úgy, hogyha különneműek. Amiért felszippantott engem a csodálatos örvény, ami a filmszakma, az a mozi. A mozi, az együttlét, a csöngetés, az olajos padló - nem szaga, hanem illata. És ezek nem kispiszkosok voltak.Közösségi élményt adtak, hogy piszkos volt, vagy nem - az nem érdekelt. Engem beengedtek a jegyszedők. Még valami, ami nagyon fontos, hogy akkor plusz 20 vagy 30 fillérért volt artistaműsor. Csodaszámba ment, hogy fölmentek emberek a színpadra, elvarázsoltak minket, aztán meg jött a következő varázslat, a vetítés. Dupla varázslat! Eszembe nem jutott, vagy fogalmam nem volt arról, hogy filmrendező, meg ilyesmi. Vissza