Nagy kópéságok

Fülszöveg

Születésem órájában két műsort szórt az éterbe a Magyar Rádió. A Budapest I. (a Kossuth elődje) egy irodalomtörténész előadását sugározta Krúdy Gyuláról. Ezzel párhuzamosan a Budapest II.
(később Petőfi) programján egy ankét hangzott el a magyar filmgyártásról. Mindez csütörtökön, este hat után, 1947. március 6-án.
Vannak az életben pillanatok, melyek jelentőségével olykor csak évek, évtizedek múlva jövünk tisztába. Ilyen csillagos órákat éltem át 1971 késő őszén. Akkor láttam a Puskin moziban Huszárik Zoltán Szindbádját. Gyógyíthatatlan bolondja voltam már a mozinak, de ez a film lenyűgözött, elkápráztatott. Nem is akkor, hanem később, folyamatosan, amikor újra meg újra megnéztem.
Tízegynéhány év múltán antikváriumi sétáim során egy alkalommal sokáig ácsorogtam a fölém magasodó polcsor előtt. Egy Krúdy-kötetet szorongattam. Döntenem kellett: megvegyem-e? Minek is,
amikor otthon megvan már a modern életműsorozat. Mégsem tudtam otthagyni a Boldogult úrfikoromban első kiadását. Olyan kedvesen tömzsi, tenyérbe simuló darab volt. Akkor lettem
szenvedélyes olvasóból - gyűjtő.
Aztán megint eltelt jó néhány esztendő, míg az első Krúdyról szóló írásom megjelent. Ami azóta történt: ha nem is lényegtelen, nem tartozik az Olvasóra. Csak az eredmény, ez a 21 tanulmány vagy inkább esszé, leginkább oknyomozás. Többen kérik számon rajtam, miért késlekedek az olyannyira hiányzó Krúdy-monográfiával. Nos, szerintem előbb a filológiában kell rendet teremteni, tisztázni az eddig felderítetlen, homályos foltokat. S ha lehet, akkor legalább
olyan olvasmányos, már-már szórakoztató módon, mint itt, ebben a kötetben.
Vissza