Kékvándor (dedikált, számozott példány)

Fülszöveg

Az elindulás nehézsége az út, amelyen megyünk. Az egyedüllét. A már ismerős fájdalmak az izmokban. A hajnali fények a fák között a bokorból felriasztott madarak hangja. A felszálló pára. A lépések egyhangúsága. A víz íze. A levegő illata. A szembe folyó izzadság. Az eltévedés. A telefon csörgése az erdőben. A pillanat egyedülállósága. Az út, amelyet magunk mögött hagyunk. Az útközben megszülető tervek. Az emberi szó. A pihenés. Az útközben megszülető tervek. Az emberi szó. A pihenés. A színek. A gondolatok. A félelem. A fáradtság. Az eső. A fák. A kövek. A fű. A csend. A kék.
Ki az, aki életében legalább egyszer ne akart volna útra kelni? Szabadon, bakanccsal, hátizsákkal gyalogolni az úton? Érezni a füveket, fákat, utat, találkozni bárkivel és bármivel, ami szembejön?
Burger Barna fotográfus az Országos Kéktúrát gyalogolta végig. Közel egy év leforgása alatt, tizenkét szakaszra osztva megtett 1180 kilométert, és útjának élményeit képekben rögzítette. Lenyűgöző tájak,... Tovább

Fülszöveg

Az elindulás nehézsége az út, amelyen megyünk. Az egyedüllét. A már ismerős fájdalmak az izmokban. A hajnali fények a fák között a bokorból felriasztott madarak hangja. A felszálló pára. A lépések egyhangúsága. A víz íze. A levegő illata. A szembe folyó izzadság. Az eltévedés. A telefon csörgése az erdőben. A pillanat egyedülállósága. Az út, amelyet magunk mögött hagyunk. Az útközben megszülető tervek. Az emberi szó. A pihenés. Az útközben megszülető tervek. Az emberi szó. A pihenés. A színek. A gondolatok. A félelem. A fáradtság. Az eső. A fák. A kövek. A fű. A csend. A kék.
Ki az, aki életében legalább egyszer ne akart volna útra kelni? Szabadon, bakanccsal, hátizsákkal gyalogolni az úton? Érezni a füveket, fákat, utat, találkozni bárkivel és bármivel, ami szembejön?
Burger Barna fotográfus az Országos Kéktúrát gyalogolta végig. Közel egy év leforgása alatt, tizenkét szakaszra osztva megtett 1180 kilométert, és útjának élményeit képekben rögzítette. Lenyűgöző tájak, ismerős-ismeret-len emberek, meglepetések vagy éppen apró, szép részletek bukkannak elő ennek a vándornaplónak a lapjairól. S az olvasó, ha végigköveti a fotóssal az utat, azt is megértheti és átélheti, ami az igazi vándorok legnagyobb élménye. Azt, hogy a vándorlás mindig tiszteletadás a természetnek, és erőt adó spirituális élmény is.
„Túrázni jó! Ez a két szó nem mindenkinek jelenti ugyanazt, de a lényeg nem is ez. A hangsúlyos szó a JÓ. Mert lehet egy túra rövidke, pár órás - csak a közeli kiserdő-ben, mondjuk kutyasétáltatás apropóján - vagy lehet napokon, heteken, hónapokon át tartó, néhol valóban EMBERPRÓBÁLÓ feladat, a lényeg mégis ez: JÓ! Senki nem marad ugyanaz, miután megtette a rászabott UTAT, mint annak előtte. Bátorság, kihívás, kíváncsiság vagy a felfedezés öröme? Ahány ember, annyiféle motiváció, de egyazon cél: megtenni azt, amit mások nem mernek, amit mások talán nem értenek, amire mások nem képesek. A cselekvés öröme. Ez mozgatja azt, aki túrázásra adja a fejét. Burger Barna fotóit látva pedig még egy fontos momentum is képbe kerül: nincs két egyforma nap, óra, perc, pillanat, és ha ezeknek csak egy kis részét is meg lehet örökíteni, azzal másoknak is át lehet adni valamit ebből az élményből. Kívánom, hogy Te, aki most a kezedben tartod ezt a könyvet, hozzám hasonlóan gyönyörködj mindebben, és érezd azt, ami ezeken a lapokon keresztül átadható és megmutatható mindabból, amit Magyarország tájai, emberei, képei jelentenek!"
LUKÁCS LÁSZLÓ (Tankcsapda) Vissza