Kékmadár (dedikált példány)

Előszó

2006. február 25. Santa Paula (Kalifornia) Gyerekkorom óta korán kelő vagyok, a madarakkal ébredek. Ma is így történt.
Élesen emlékszem az álmomra.
Anyukával álmodtam. Fiatalon,húszévesen láttam álmomban. vön, tarka, virágmintás kartonruha volt rajta, a fején ugyanolyan mintás kalap. Mosolygott rám. Éreztem, mondani szeretne valami fontosat. Nem értettem tisztán, csak azt éreztem, hogy szeret engem. Vigyázni akar rám. Segíteni szeretne abban, hogy boldog legyek. Erre az érzésre felébredtem.
- Érdekes álom. Olyan, mint egy üzenet. Csak ültem az ágyban, és nem tudtam az álom hatása alól szabadulni. Ötvenhat éves voltam, amikor két évvel ezelőtt az anyám hirtelen, agyvérzésben meghalt. Ötven év alatt alig volt alkalom, amikor közel éreztem magam hozzá. Pedig húsz évig felnőttként egy lakásban laktunk. Nem hittem el, hogy az anyám szeret engem. Ülök a számítógép előtt, és ismét visszaesek a múltba.
Hogyan, miért alakult így az anyámmal való kapcsolatom? Ki a hibás benne? Én? Anyuka? Mind a ketten? Ha leírom a gyerekkori emlékeimet, talán önmagamat is és az anyámat is megértem végre.
2006. február 25-, Santa Paula (Kalifornia) Gyerekkorom óta korán kelő vagyok, a madarakkal ébredek. Ma is így történt. Élesen emlékszem az álmomra. Anyukával álmodtam. Fiatalon, húszévesen láttam álmomban. Ült a nyári napfényben egy kövön, tarka, virág-mintás kartonruha volt rajta, a fején ugyanolyan mintás kalap. Mosolygott rám. Ereztem, mondani szeretne valami fontosat. Nem értettem tisztán, csak azt éreztem, hogy szeret engem. Vigyázni akar rám. Segíteni szeretne abban, hogy boldog legyek. Erre az érzésre felébredtem.
Érdekes álom. Olyan, mint egy üzenet. Csak ültem az ágyban, és nem tudtam az álom hatása alól szabadulni. Ötvenhat éves voltam, amikor két évvel ezelőtt az anyám hirtelen, agyvérzésben meghalt. Ötven év alatt alig volt alkalom, amikor közel éreztem magam hozzá. Pedig húsz évig felnőttként egy lakásban laktunk. Nem hittem el, hogy az anyám szeret engem.
Kiszakítottam magam a gyerekkori emlékekből. Kimásztam az ágyból. Szép reggel van Kaliforniában ilyenkor, február végén. Már tavaszodik. A kertben nyílik az ibolya, virágzik az akácfa. Mind a kettőt én ültettem, amikor ide költöztünk.
Olyan az idő, mint otthon május elején — gondoltam, mialatt a forró kávéval a kezemben nézegettem a kertet. Gondolataim még mindig az álom körül forogtak. A kert és a kávé helyrehozta egy kicsit a borongós hangulatomat. Reménykedve ültem le a számítógép elé, hátha kaptam levelet otthonról. Vissza