Fülszöveg
A kötetben az ezredvég jajkiáltása olvasható. Az Ember élnivágyó igyekezete az embertelenség tobzódásának árnyvilágában.
A költő, Hatvani Dániel hasongondolkodású elődeit is szólítja, nekik ajánlja himnikus sorait. Ha csak azokat a verseket tartja számon az utókor, melyeket a költő ebbe a kötetbe válogatott, ha csak ennyi lenne az életműve, már ezzel is a magyar irodalom aranykönyvében a helye. Szerencsére ez a kötet csak szerény töredékét tartalmazza a szociográfus, író, költő gondolatainak. Főszerkesztői tevékenysége is - a kecskeméti Forrás-nál - már napjainkban irodalomtörténelmi léptékű.
Oly emberközeli, annyira esendőség-központú, oly keserűen megrendítő minden sora, hogy a 3. évezred emberének kikerülhetetlenül olvasnia kell. Isten ritkán van nevesítve e kötetben, ám minden sorból süt a hitbéli bizonyosság. Az "Ember"-ért szorongó, létünkért aggódó gondolatok tárháza a könyv.
No és a mostanság szándékosan félreértelmezett és tudatosan gyalázkodás tárgyává tett...
Tovább
Fülszöveg
A kötetben az ezredvég jajkiáltása olvasható. Az Ember élnivágyó igyekezete az embertelenség tobzódásának árnyvilágában.
A költő, Hatvani Dániel hasongondolkodású elődeit is szólítja, nekik ajánlja himnikus sorait. Ha csak azokat a verseket tartja számon az utókor, melyeket a költő ebbe a kötetbe válogatott, ha csak ennyi lenne az életműve, már ezzel is a magyar irodalom aranykönyvében a helye. Szerencsére ez a kötet csak szerény töredékét tartalmazza a szociográfus, író, költő gondolatainak. Főszerkesztői tevékenysége is - a kecskeméti Forrás-nál - már napjainkban irodalomtörténelmi léptékű.
Oly emberközeli, annyira esendőség-központú, oly keserűen megrendítő minden sora, hogy a 3. évezred emberének kikerülhetetlenül olvasnia kell. Isten ritkán van nevesítve e kötetben, ám minden sorból süt a hitbéli bizonyosság. Az "Ember"-ért szorongó, létünkért aggódó gondolatok tárháza a könyv.
No és a mostanság szándékosan félreértelmezett és tudatosan gyalázkodás tárgyává tett magyarságszereteté. Hiszen miként tisztelhetnénk bármit, bárkit, ha nemzetünk sajátosságait lényegtelennek, történelmünket letagadhatónak és megmásíthatónak fogadjuk el? Hogyan őrizhetnénk meg tartásunkat, becsületünket, ha az őseink által belakott és vérük áldozata árán nekünk adott földdarabkát odahagynánk, vagy közönyünk okán másoknak átengednénk.
Hatvani Dániel nem magyaráz, nem oktat, nem uszít, csak megfogalmazza a mai kor magyarjának minden keservét. Figyeljünk a verseiben megfogalmazottakra, hogy őszintén tisztelve mások értékeit, de magyarként emelkedhessünk ki abból a mocsárból, amelyet korunk globalizálói, a mindent mindennel összekavaró, az emberi létet veszélyeztető "ember feletti lények" dágványoznak számunkra. Segít nekünk, hogy ne csak bizakodjunk. Az emberi lét gyökereit idézi meg, távlatot vetít elénk, hogy világosan lássuk az utat, amelyet a hívő ember számára Jézus megmutatott.
A hívő ember tiszteli "más" gondolatát, ezért bátran merem ajánlani azt a fajta "másságot", melyet nekem Hatvani Dániel versei jelentenek. Keresztény, keresztyén gondolkodásomtól egyáltalán nem idegen gondolatok.
Vissza