Kék kerítések mögött...

Előszó

A Balaton, a ,,magyar tenger", országunk páratlan kincse, legszebb tájaink egyike, A tó és környéke millióknak kínál nyugalmat, felüdülést, s gyógyulást is, így érthető, hogy a Balatonnak nagy és lelkes társadalmi tábora alakult ki. Szinte naponta jelennek meg a Balatonnal foglalkozó cikkek az újságokban, folyóiratokban, A Balaton rohamosan növekvő látogatottsága hangsúlyozza azt a tényt, hogy a kulturált üdülés és az idegenforgalom érdekeihez, a táj népgazdasági jelentőségéhez méltó módon töltse be hivatását. Kevésbé ismert azonban, hogy a megoldandó problémáknak milyen beható, alapos tanulmányozása folyik a tudományos és szakmai körökben, intézményekben. Az sem eléggé közismert, hogy milyen jelentős anyagi eszközöket, kutatási, tervezési és építési kapacitást fordít népgazdaságunk - a Balatonfejlesztési program keretében - a tópart tervszerű fejlesztésére. Szocialista államunk csak az 1971-75. közötti IV, Ötéves terv során a balatoni üdülés céljaira - a közlekedés, a kereskedelem, a vízgazdálkodás, az üdülőhálózat, a strandok, és sorolhatnánk tovább, fejlesztésére - csaknem 10 milliárd forintot áldozott, s ebben nem is szerepel az úgynevezett „háttér' fejlesztése: az üdülőterület élelmiszerellátását biztosító mezőgazdasági fejlesztés, a Balatonmenti ipar gyarapítása, korszerűsítése. Az igények és lehetőségek ennél is többet írattak be mostani ötéves tervünk balatoni fejlesztésébe. A mai Balaton megismerését szolgálja ez a könyv is, amikor egy viszonylag szűk, de a feladat nagyságát, szociális és gazdasági jelentőségét tekintve igen fontos részterület, a Balaton környéki vízellátás és csatornázás csaknem egy évszázados fejlődéséről ad áttekintést. Ezzel hozzájárul a vízellátás, csatornázás országos szocialista programjának bemutatásához is, amellyel több mint félévszázados lemaradást pótolunk. A felszabadulást követően csupán néhány város belterülete részesült közműves vízellátásban, a falvakban a vízvezeték úgyszólván ismeretlen volt. Ma mind a 83 városunkban van vízmű és ezernél több falu lakóit is közművek látják el ivóvízzel. A mintegy 7 millió lakosból (az ország lakóinak 66 %-a), akik ma vízellátásban részesülnek, 4 és félmillió lakoshoz 1945 óta jutott el a vezeték és víz. Különösen nagy súllyal vetődött fel ez a feladat a Balaton térségében, ahol a módos polgári középosztály üdülőhelyéből a dolgozók széles tömegei számára kellett a megérdemelt pihenést biztosító környezetet megteremteni. Az, hogy vállalatok és mezőgazdasági üzemek több száz fős üdülőtelepei épülhettek meg, az, hogy sok tízezernyi embert befogadó szakszervezeti üdülőhálózat alakulhatott ki. az, hogy nyáron egyidőben több mint félmillió ember talál felüdülést a Balaton partján, nem valósulhatott volna meg a vízellátás gyorsított fejlesztése nélkül. Jól érzékelteti e könyv a vízügyi és tanácsi szervek ez irányú tevékenységét, a tervezők, kivitelezők és üzemeltetők műszaki tudását, a lakosság és az üdülők segítőkész támogatását, mindannyiuk tudatos elhivatottságát, áldozatos munkáját. Jogos büszkeséggel állapítják meg a szerzők, hogy a Balaton partján ma minden ember egészséges, tiszta vizet ihat, bizonyítja egyúttal azt is, hogy mindez a társadalmi egyenlőség példájaként, ilyen mértékben, csak szocialista viszonyaink között valósulhatott meg. Amikor az Olvasó kezébe veszi ezt a könyvet, szükséges felidézni azt is, hogy a magyar vízgazdálkodás - melynek egyik feladata a vízellátás - mit tesz a Balaton érdekében. Vissza