Kedvesanyánk

Előszó

Részlet a műből:


AKU már első gyermekük megszületése előtt is „kedvesanyánk"-nak szólította Taaváját, mert szerinte, ez az elnevezés felelt meg a legjobban annak a gyengédségnek, bizalomnak és tiszteletnek, amit fiatal felesége iránt érzett. De Taavára nem is illett volna más kifejezés. Aku, még jegyességük idején sem mondta őt sohasem aranyomnak, vagy virágszálamnak, de levelek hullásáról meg holdvilágról sem énekelt neki egyszer sem. Mit is törődött volna mindezekkel Taava! Nem is illett volna ezt a kerekképű, határozottvonású, keménykötésű teheneslányt virágszálhoz, lepkéhez vagy madárkához hasonlítani,- bizony nem! Aku nem is nagyon gondolkozott azon, hogy hiányos-e az ő szerelme, vagy, hogy ez iránt a leány iránt érzett vonzalmában volt-e egyáltalán szerelem, csupán csak azt tudta egész határozottsággal, hogy éppen Taava illett hozzá és senki más. Az egész világon nem talált volna magának nála megfelelőbb feleséget.
Igaz, sokan mondták, hogy az ilyen derék fiú, mint amilyen Lepistö Aku volt, szebb asszonyt is kaphatott volna maga mellé, mert az ilyenek ugyanis tudni vélték azt is, hogy ilyenfélék is törekedtek Aku után. Aku maga is tudta, hogy Tuomaala Kaisa is kedvesen nézegetett rá, de bezzeg a fiú, csak nem törődött azzal a virágzó rózsaszállal, aki még ráadásul gazdag is volt, hanem a kyöstilái istállóból választott magának élettársat... Vissza