"Kedves és tisztelt barátom"

Fülszöveg

„Az ember szégyenkezik, amiért e hidegen és gonoszul üzemeltetett pokol kortársa, és alapjában keresztény lelkületem, anima christiana, azt a gyanút táplálja, hogy ennek az egésznek az oka a materiális világtörténelem, pontosabban szemlélve, akár csak egy ilyen undorító vérontás, mellyel bármilyen kapcsolatban lenni is az egyén számára csakis megalázó lehet. Az indiai mitológia, mely gyermekibb és egyúttal bátrabb, a világot korról korra elpusztítja, megsemmisíti és kilúgozza, s míg Siva a törmelékek közt táncol, Visnu valahol a mezőn vagy a kék felhőkön heverészve, álmaiból mosolyogva új, szép, ártatlan és boldog világot teremt."

„Egy neves, öreg, hűséges német és végtelenül dühös, müncheni zeneszerző nemrégiben egy Amerikába küldött levelében mindkettőnket, Hessét és engem is, »nyomorultaknak« nevezett, akik nem akarják tudomásul venni, hogy mi, németek, a népek között legmagasabban álló és legnemesebb nép vagyunk, »kanárimadarak a verebek közötte. Ez a kép sajátosan elhibázott és ostoba, nem is szólva a benne kifejeződő tudatlanságról és javíthatatlan önhittségről. Nos, ez az ember egész életében sok perlekedő ostobaságot öszszehordott, így hát ezt is a többi közé sorolhatjuk. Részemről a »német lélek« ítéletét alázattal eltűröm. Otthon bizonyára valóban csak egy szürke intellektuális veréb voltam a csupa érchegységbeli érzületgörgetők között, akik aztán 1933-ban szívből örültek, hogy megszabadultak tőlem, és még ma is vérig vannak sértve, amiért visszajöttem. No de Hesse? Miféle ignorancia, miféle műveltség kell ahhoz - már hogy egyértelműen fejezzem ki magam-, hogy ezt a csalogányt (mert ő aztán nem polgári kanári) kiutasítsák német erdejéből, ezt a lírikust, kit Mörike meghatottan ölelne keblére, ki német nyelvünkből a legpuhább és legtisztább körvonalú építményt emelte, a legbensőségesebb műízléssel dalokat és mondásokat szabadított ki belőle, »nyomorultnak« becsméreljék - csak azért, mert az eszmét elválasztja a jelenségtől, mely az előzőt gyakran lealacsonyítja, mert népének megmondja az igazat, ami a legrettenetesebb tapasztalatokat sem képes még mindig elmondani, és lelkiismerettel viseltetik a gaztettek iránt, melyet ez a nép önteltségében magára vállalt!" Vissza