Kecskés Ágnes kiállítása

Előszó

Kecskés Ágnes lírai alkatú művész. Eszményképe a háborítatlan természet és az emberek közötti harmonikus kapcsolat. Ebbe, - a ma már édeninek nevezhető - képbe beletartoznak az állatok is. Kecskés Ágnes pályája éppen ezért küzdelmes: korunk nem kedvez humán hitvallásának. A modern felfogású, tőmondatokban szóló gobelin megvalósításán fáradozik, - egyszerű anyagokkal maga szövi munkáit. Nem áhítozik a falfestményekkel, táblaképekkel versenyre kelő szövött formákra, kiemelkedően festői szemléletét választott mesterségében kamatoztatja. Ha népi kultúránk hagyományt átmentő gesztusait nézem, akár ünnepi szőttesnek is nevezhetném műveit, amelyeken az egyik motívum éppoly természetes egyszerűséggel szüli meg a másikat, ahogy a népi díszítőművészet fogja egybe a természet látványának stilizált részleteit. Így azonban igazságtalanul mellőzném azt a magaskultúrát, amely a remekmívű technika sok évszázados örökségeként ott sűrűsödik Kecskés Ágnes kárpitjaiban is. E látszatra naiv és áhitatos szemlélet rafinált technikát kíván, sokféle kísérletet és azt a fajta bölcsességet, emberpróbáló manuális munkát, amely élményeit, képzeletvilágát, eszményeit és hangulatait méltó eszközökkel jeleníti meg. Talányok és titkok nem nehezítik meg világképének befogadását, nyílt és feltárulkozó lélek, az örömszerző művészek ritka fajtájából. A gondolati tartalom, a tanulság az esztétikai élvezettel együtt hat a nézőre: a varázslat ott születik meg a szemünk előtt. Vissza