A Magyar Állami Földtani Intézet évkönyve LV. kötet 2. füzet

Előszó

A dorogi szénterület felkutatása és művelése óta ismert tény az, hogy a terület eocén rétegeiben a széntelep alatt, vagy felett vagy éppen a széntelepen belül nagy mennyiségű, jobb vagy rosszabb megtartású molluszka fauna van. Eocén korú molluszkákról a Dorogi-medence területén már a múlt század első felében említést tettek.
Az elmúlt években nagyarányú geológiai kutatás kezdődött a dorogi területen. A terület részletes földtani térképének elkészítéséhez elengedhetetlenül szükséges volt a terület őslénytani anyagának feldolgozása, mert az ősföldrajzi kép megállapításához az akkor élt állatok és növények szolgáltatnak igen fontos adatokat. Az ősmaradványok a földtani kutatásnak, földtani térképezésnek csak akkor lehetnek segítségére, ha azokat először korszerűen feldolgozzuk. Bár az újabb irányzatok egyre fokozottabban hangsúlyozzák a Kisforaminiferák, Nagyforaminiferák és a pollenek szintjelző szerepét, nem szabad elhanyagolni a puhatestű faunát sem, mely tulajdonképpen alapja volt az eddigi rétegtani beosztásnak is. A puhatestűek korszerű rendszertani feldolgozása alapján lehet a faunát biosztratigráfiai, faciológiai, paleogeográfiai adatokat szolgáltató egységekként felhasználni.
A Dorogi-medence korszerű őslénytani feldolgozása elengedhetetlenül szükséges azért is, mert a klasszikus szelvények közül egyre kevesebb van hozzáférhető állapotban. Miután a klasszikus lelőhelyeket felkutattam, a területről 80 felszíni feltárás, ill. lelőhely puhatestűit gyűjtöttem be és dolgoztam fel. Lehetőleg minden feltárásban szintek szerinti gyűjtést végeztem. Nagy súlyt fektettem az ótokodi külfejtés területének részletes begyűjtésére. Ezen az aránylag kis területen összefüggő eocén szelvény található az alsó széntelepes összlettől a felsőeocén márgáig.
A klasszikus lelőhelyek korszerű feldolgozása fontos, mert a régi gyűjtések részben nem voltak elég részletesek, sok esetben nem szintek szerint gyűjtötték be az anyagot és egy idő múlva ezek a lelőhelyek építkezés vagy a bányászati fejlődés során betemetődhetnek, teljesen eltűnhetnek. Ilyen pl. az ótokodi külfejtés, ahol a külszíni kőszénbányászat miatt a terület erősen felszabdalt, az oldalfalak beomlanak és az ősmaradvány anyag nehezen hozzáférhetővé válhat. A piszkei temetőárok alsó szakaszát kikövezték, felső részét pedig az útépítés során feltöltötték. A Korall-árok nevű régi feltárás növényzettel már ma is erősen benőtt, alig hozzáférhető, a bajóti lelőhelyek nagy részén lakóházak épültek.
A bányák közül részletesen az Erzsébet-akna és a VI-os akna puhatestűit dolgoztam fel (1962). Megvizsgáltam a VIII-as akna, Árpád-táró, XV-ös akna, Ágnes-mező, Tokodaltáró, Csolnok I-es és II-es akna molluszka faunáját. Meghatároztam a Dorogi Térképező Csoport által vizsgálatra adott, a térképezés során az észlelési pontokon gyűjtött eocén csigákat és kagylókat. Vissza