Kecskeméti szabályrendeletek (1659-1849) I.

Előszó

A magyar történetírás már több mint száz évvel ezelőtt nemcsak felmérte a szabályrendeleteknek, az egyes települések statútumainak történelmi forrásértékét, hanem gondoskodott nagyobb részük összegyűjtéséről és publikálásáról is. Ez a döntés tökéletesen érthető, ha meggondoljuk, hogy ezek a rendeletek egy-egy településnek, illetve közigazgatási egységnek szinte helyi törvényei voltak. A Magyar Tudományos Akadémia kiadásában 1885-ben jelent meg a „Corpus statutorum Hungáriáé municipalium", azaz, A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye" c. sorozat I. kötete. A kiadót és a sorozat szerkesztőit több cél vezette. Az egyik a magyar történelem sajátosságából adódott A függetlenségünkért folytatott több évszázados harc során a helyi közigazgatás szerepe nálunk nagyobb lett, mint azokban az országokban, amelyek a nemzeti központosítás terén előttünk jártak. Különösen nagy lehetőséghez jutottak a hódoltság területén lévő népesebb mezővárosok, mivel még a megyei hivatali apparátus is igen nagy távolságban, a királyi területeken végezte munkáját, ugyanakkor a közigazgatás jelentős mértékben, a jogszolgáltatás pedig csaknem egészében a magyar törvények és előírások szerint működött.
E kötet kiadásának okaként nekünk is a statutumok rendkívüli forrásértékét kell megjelölnünk. Kétségtelen, hogy a többi iratféleség gyakorta csak a múlt egy-egy szűkebb sávjának rekonstruálását segíti elő, a helyi hatósági rendeletek a gazdasági életnek, a demográfiai mozgásnak, a szellemi tevékenységnek és a helyi politikának sok-sok mozzanatára utalnak. Éppen ezért a történettudomány igen sok területén munkálkodók számára nyújtanak fontos támpontot A rendeletek forrásértékével kapcsolatosan célszerű még egy sajátosságra felhívni a figyelmet ezek jellegükből adódóan az esetek nagy részében a helyi lakosság egészére, vagy legalábbis annak jelentős hányadára voltak kötelezőek. Tehát egy közösség egészéről vagy annak fontos csoportjairól nyújtanak tájékoztatást.
Természetesen nemcsak a megyék és a királyi városok történelmének feltárásában nélkülözhetetlenek a szabályrendeletek. A mezővárosok - köztük Kecskemét - nem rendelkeztek ugyan azokkal az önkormányzati jogokkal, amelyekkel az említett municipiumok fel voltak ruházva, mégis meghatározott keretek között statutumok létrehozására és kiadására volt lehetőségük. Hornyik János, a város kiváló történésze is tudatában volt ezen írott emlékek forrásértékének. Éppen ezért az 1711-ig terjedő dokumentumok közé bevett néhányat a legfontosabbnak vélt szabályrendeletek közül is, de célkitűzése sem tette lehetővé, hogy teljességre törekedjen. A Corpus statutorum Hungáriáé municipalium kitűzött célja értelmében a mezővárosok rendeleteit mellőzte. Kecskemét, ez a hatalmasra duzzadt mezőváros, amely 1870-ben törvényhatósági jogot kapott, csak egyetlen, 1800-ból való statutummal van képviselve a sorozatban, bár ez tartalmazza az 1761., 1773. és 1795. év városi statútumainak még akkor érvényben lévő részeit is.
Hornyik négy kötetes, ma már több szempontból is nélkülözhetetlen forráskiadványait a több mint 120 év során nem követték újabbak. Így a Rákóczi szabadságharc lezárását követő évszázadokról nem készült sem az övéhez hasonló forrásközlés, sem olyan igényes összegzés, mint amit ő elvégzett. Vissza