Kecskemét

Előszó

Utcák, terek, épületek együttese Kecskemét hasonlóan a világ többi városához. Mégsem téveszthető össze egyikkel sem, mint minden igazi városnak, egyéni arca van. A régi utazók ilyen jelzőkkel illették: tündéri, varázslatos, napkeleti. A történelmi főtér sajátos hangulata a mai látogatót is magával ragadja. Honnan ez a varázs? S vajon igazi arcát mutatja a város azoknak, akik néhány órára megállnak itt és körülnéznek?
E könyv szerzőinek élete összefonódott Kecskeméttel, otthon érzik magukat e házak és lakóik között. Mikor ez került szóba, kiben milyen kép él a városról, egyikük egy utcát említett. Rég lebontották már, csak az emlékezet őrzi az egykori házak, kapualjak hangulatát. Mi köti valójában az embert a városhoz? Fontos lehet számára az iskola, ahol éveket töltött el. Vagy épp egy kerámiadísz az öreg ház falán, amely mellett ezerszer elment, míg egyszer rácsodálkozott szépségére. A város, amely együtt él, lélegzik velünk az időben, valódi arcát csak a figyelmes és türelmes szemlélőnek mutatja meg. Mondjuk egy nyári zápor után, amikor a nedvesen csillogó aszfalt és az égen torlódó felhők kiemelik a városháza épülettömbjének megkapó arányait.
A kecskeméti főteret körüljárva, mintha a szecesszió eleven szabadtéri múzeumában tennénk látogatást. A jellegzetes épületeket - a magyar szecesszió remekeit - a századfordulón emelték. A régebbi korokból alig maradt fönn más, mint a templomok, hisz a magyar alföld közepén a föld - a sár és az agyag - volt a hagyományos építőanyag. Templomaik tornyát messziről ideszállított kövekből építették a kecskemétiek.
A város és határa, melynek, homokját évszázados munkával tették termővé, a történelem során mindig egységet alkotott. Tornyok emelkednek sűrűn s túl rajtuk, zegzugos utcák visznek a mezőkre. Kecskemét a mezőváros megtestesítője: a város, amely tornyai közt is végtelen mezőségnek a levegőjét árasztja. Szép és kedves város: a homokpuszták városa - olvashatjuk a harmincas évek Kecskemétjéről. A város időmúlt az alföldi tájhoz, a környező puszták világához, összhangban lakóinak lelki akaratával.
Utcákról, terekről, épületekről esett eddig szó, mégse gondolja a tisztelt olvasó, hogy építészet-történeti albumot tart a kezében. A fotókan egy-egy részlet gyakran nagyobb hangsúlyt kap, mint maga az épület. Az utcán járó-kelő emberek, a fák, virágok éppúgy főszereplő a felvételeknek, mint az építészeti környezet. Kecskemét úgy jelenik meg a szemünk előtt, ahogy azt lakói látják, friss szemmel rácsodálkozva a mindennapjaikat körülvevő értékekre. Élettel teli, egyéni arcú, gazdag kultúrájú európai város a magyar alföld közepén, a híres bugaci puszta kapuja - Kecskemét. Látni szeretné az igazi arcát?
Vissza