A lebegő világ művészete

Fülszöveg

1948 ősze. Japán a II. világháború pusztítása után javában építi újjá városait. Az emberek igyekeznek maguk mögött hagyni a vereséget, inkább a jövőre fordítják figyelmüket. Nem így az egykor ünnepelt, majd a háború után visszavonult festő, Ono Maszudzsi, aki kertje és háza gondozásával, illetve két lányával és unokájával tölti az idejét. Kisebbik lánya közelgő eljegyzése okán fájdalmas erővel tolakodnak elő egykori döntéseinek s azok következményeinek emlékei. Vajon jól tette-e, hogy hűtlen lett a gésák és teaházak lebegő világához? Jó irányt vett ezt követően az élete? Nyugalmára sötét árnyat vetnek a múlt megidézett eseményeivel kapcsolatos gondolatai, és egyre több felkavaró kérdéssel szembesíti önmagát fiatalkori gyarlósága kapcsán. Ahogy bejárja emlékezete olykor bizonytalan labirintusát, sorra feltárulnak művészi és emberi pályájának döntő epizódjai.

Kazuo Ishiguro korai kötete lenyűgözően komplex lélektani regény, melyben a múlt és a jelen mesteri ügyességgel egybeszőtt szálai mögött felsejlik az önáltatás és az igazságra törekvés örökké egymásnak feszülő kényszere. A mű egyszerre emlékeztető és figyelmeztetés: mind a társadalomnak, mind az egyénnek képesnek kell lennie arra, hogy megbékéljen a múlt hibáival, s ezáltal önmagával.

„Jó író sok van - a jó regényíró azonban igen ritka. Kazuo Ishiguro igazi ritkaság. Második regénye, A lebegő világ művésze olyan műremek, mely szüntelenül megköveteli az olvasó figyelmét, és arra tanítja, hogy értő figyelemmel olvasson." - The New York Times Vissza