Kázmér és Huba

Előszó

Részlet:
"A képregény egy csodálatosan sokoldalú médium. A kép és a szavak jól eltalált ötvözetével bármit ki lehet fejezni, ami csak alkotó fantáziánkban megfogan.
Az újságkiadás azonban üzlet, és ez súlyos béklyókat vet a képregényekre. A képsorokat kötik a rugalmatlan napi határidők, a rajzot és a szöveget nagyon kicsi helyre kell bezsúfolni. Ráadásul mivel a képregényt gyakran eleve gyerekműfajnak könyvelik el, és mivel óriási és nagyon heterogén olvasótáborhoz kell szólnia, hogy kifizetődő legyen, szerkesztői megkötésekkel is számolni kell: a kiadók ritkán tűrnek el vitatható témákat, véleményeket a képsorokban. A művészi önkifejezés szempontjait az újságok - tömegtermelésre kihegyezett üzleti szükségleteik miatt - legtöbbször teljesen figyelmen kívül hagyják.
Nehéz egy új képsornak bekerülni az újságokba, és még kevesebbnek sikerül hosszan megmaradni a hasábokon. A lapokban már futnak a népszerű képregények, így egyedüli módja az új bevezetésének az, hogy a régit ejteni kell. Az új képregénynek gyorsan be kell lopni magát az olvasóközönség szívébe, vagy elsőként ejtik majd, ha trónkövetelő jelentkezik. A verseny sokkal nagyobb, mint a rendelkezésre álló hely, és az eredmény darwini.
A csúcsképregények mégis évtizedeken keresztül változatlanok. A Blondie hatvanöt éve szerepel az újságokban, Csusza közlegény, Dennis, a komisz és Snoopy mind a negyvenes éveiket tapossák. Még a Doonesbury is huszonöt éves már, ami a képregény műfaj fennállásának éppen egynegyede. A szakma csúcsán nagyon kevés a változás. A legnépszerűbb képregények valóságos intézmények már, és generációkon át foglalják helyüket az újságokban." Vissza