Kazinczy Lajos anyjához írt levelei

Előszó

Kazinczy Ferenc és Török Sophie házasságából nyolc gyerek született. Az első, a "kis Fizsi" 1806-ban, alig egy év után meghalt. A széphalmi mester dolgozó szobája ablakától "60 ölnyire" temette el. A többi hét gyerek ott nőtt fel a Kazinczy-portán. A legelső, Eugénia, akit a családban mindenki csak Zseniként becézett, a századfordulót is megélte. Közte és legfiatalabb Lajos között 13 év volt a különbség. Amikor ez az utolsó gyerek 1820. október 20-án megszületett és keresztségben Lajos Péter Ferenc nevet kapott, az apja 61 éves múlt. A családot anyagi gondok gyötörték, a ház urát harcok és kudarcok, sikerek és csalódások váltakozó hullámai hol fölemelték, hol a mélybe taszították. Nem a képzelt békességes idilli élet honolt a széphalmi ház körül. Ha Kazinczy ez időben keletkezett leveleit olvasgatjuk, egyikből-másikból föl-föltör az elkeseredettség hangja... és ez jobbára a rossz anyagi körülmények miatti kesergés.
Mit lehet tenni?
A gyerekeket nevelni kell, a gazdaságot valamiképpen rendben tartani, pénzt kell szerezni, a sok éhes szájnak meg nagyobb kenyeret kell adni. Még szerencse, hogy akad a rokonok között, aki időről időre segít a családon; a legtöbbször úgy, hogy magához vesz nevelésre a gyerekek közül valakit. Amíg Kazinczy vállalt és rárótt teendőit végzi, addig Sophie a tyúkokat és kacsákat "recenzeálja", meg jócskán kijut néki a gyermeknevelésből is. Akad olyan időszak, amikor a ház gazdája majd félévig van távol. Ilyenkor minden gond a ház asszonya nyakába szakad. A nagy család pedig sokféle munkát kíván: a távollévő ház urának teendőit is az édesanyának kell ellátnia. Vissza