Kazinczy Ferenc és Radvánszky Teréz

Előszó

Részlet a könyvből:

A széphalmi Mester önéletrajzának van egy részlete, mely csirájában mutatja jellemének fővonását. Hét éves volt - írja - mikor oktatását a regmeczi atyai házban egy kézsmárki lutheránus deák vette át. a tanulás azonban, már akár a nevelő, akár a tanítvány hibájából, csak unottan s így vontatottan ment. a gyermek örömestebb forgatta meséskönyveit, mint az előírt nyelvtanokat. amazok hatása alatt lelkét valami kellemes érzés töltötte be; olyan, a minőt ezek nem nyujtottak. Képzeletében újból és újból átélte azokat a regényes helyzeteket, melyeknek hősei közül kerülnek ki az ifjúkor első eszményképei. Erősen hitte, mondja ő, hogy egy nagy kincset fog találni, melyet mint hű alattvaló a királynak ajánl fel; mikor aztán ez megkérdi, hogy mit kiván jutalmul: ő a leányát fogja kérni.
Ez az egyszerűségében is kedves vallomás, meg egy másik, melyben szivének első gerjedezéséről számol be (kilencz éves korából), mintegy magyarázói későbbi nagy nőtiszteletének. A ki már hét éves korában azon törte a fejét, hogyan adhatna minél érdekesebb kifejezést a szép nem iránti hódolatának, az felnövekedve sem tagadhatta meg önmagát, legfeljebb inditékai módosultak a változó körülmények szerint. És csakugyan, a ki ismeri Kazinczy életének történetét, kénytelen bevallani, hogy az örök emberi érzésnek az a kicsike hajtása, mely a gyermek lelkében fogant, idővel terebélyes fává növekedett. szivének úgyszólván minden korban megvoltak a maga királynői, kiknek a mesés királyleányhoz hasonló tisztelettel adózott. Rozgonyi Erzsitől, Hirgeist Ninonig az eszményi nőalakoknak egész sora vonul fel előttünk, kiknek valamennyiét, legalább Kazinczy szerint a tudásnak és bájos igénytelenségnek sajátos vegyüléke jellemzi. (Széchy). Vissza