A népművelő színház (dedikált példány)

Fülszöveg

Népművelő színház! Ízlelgetem a látszólag új fogalmat és a szókapcsolást. Művelni a népet színházban is, mindenütt, ahol csak lehet. És tanulni a néptől, szégyenkezés nélkül. Emberséget, ideálokat, élniakarást. A népművelő színház fogalma valójában olyan régi, mint az emberi kultúra. A közművelődés legkiemelkedőbb alakjai a színházat mindig tisztelték. A színházban elhangzott szó, a nemes és nemtelen is, felerősödik. Az igazi színház mindig összegezője volt a legbecsületesebb eszmeáramlatoknak.
A népművelő színház fogalma gazdag. Beletartozik minden érték, amit a kultúra eddigi fejlődése során felhalmozott. Miénk a magyar költészet kimeríthetetlen kincsestára, miénk a nemes gondolat és a becsületes szándék. A népművelő színházhoz tartozik minden tartalmas siker. Az út vége nem látható, de mégis biztató. Egy emberöltő kevés, generációk élete is kevés, mégis, csak ezen az úton érdemes járni.
Mindenfajta színházzal, minden rendezői hagyománnyal megismerkedni, mindenből tanulni, amit csak lehet, kipróbálni, de nem követni senkit, s mindig újrateremteni önmagunkat - ekként fogalmazhatnánk meg a Kossuth-díjas Kazimir Károly rendezői hitvallását. Kötetében megelevenednek és formát öltenek elképzelései: tervei megszületésétől azok kibontakozásáig a színházi alkotómunka egész folyamata. A rendezővel együtt töprenghetünk a Thália Színház múltjáról, jelenéről és jövőjéről, s külön érzékelhetjük a Stúdió Színpad vagy a Körszínház kezdeményezéseinek állandóan frissítő lehetőségeit. Mindazt, ami Kazimir Károly szenvedélyesen újratörő rendezői pályájának eddigi eredménye volt vagy lesz. Leginkább a műhelynaplók avatják be a néző-olvasót a színházi, a rendezői alkotás "titkaiba". Közelről mutatva meg egy-egy mű színrevitelének küzdelmeit, a bemutatókat megelőző szorongásokat, gondokat és várakozásokat, örömöket. Vissza