Helene

Előszó

Részlet a könyvből:
A csillagok fénye elhalványult.
Hűvös és mégis lágyan cirógató szellő lebbent a tenger felől a part irányába, az ébredező nap rózsaszínű párafüggönyén át. Helene fázósan összehúzta magán a pongyolát.
A szép, nemesvonalú lépcső a parkból egyenesen a vizbe ívelt. Helene a legalsó fokon ült, amelyet sűrűn belepett a moha. Nagyon csendesen, majdnem teljesen mozdulatlanul kuporgott ott. Törékeny kis alakja szinte elveszett Mamert grófnő túlságosan nagy és bő, viseltes pongyolájában. Abban, ahogy a fejét tartotta, ahogy keskeny háta meggörnyedt, volt valami végtelenül megindító, szívbemarkolón megható. Bárki emberfia forró részvétet kellett volna érezzen iránta, ha így látja. De senki sem látta. Soha, senki sem láthatta, amikor sírt. Vissza

Fülszöveg

Részlet a könyvből:

"A csillagok fénye elhalványult.
Hűvös és mégis lágyan cirógató szellő lebbent a tenger felől a part irányába, az ébredező nap rózsaszínű párafüggönyön át. Helene fázósan összehúzta magán a pongyolát.
A szép, nemesvonalú lépcső a parkból egyenesen a vizbe ívelt. Helene a legalsó fokon ült, amelyet sűrűn belepett a moha. Nagyon csendesen majdnem teljesen mozdulatlanul kuporgott ott. Törékeny kis alakja szinte elveszett Mamert grófnő túlságosan nagy és bő, viseltes pongyolájában. Abban, ahogy a fejét tartotta, ahogy keskeny háta meggörnyedt, volt valami végtelenül megindító, szívbemarkolón megható. Bárki emberfia forró részvétet kellett volna érezzen iránta, ha így látja. De senki sem látta. Soha, senki sem láthatta, amikor sírt.
A könnyek elöntötték gyermekes arcát, végiggördültek rajta és mintha esőcseppek volnának, meztelen lábára hullottak. (Szeretett mezítláb járni. Ez is egyike volt azoknak a szokásainak, amelyek Mamert grófnőt kétségbeejtették. "Mezítláb szaladgál, mintha...")
Mellette hevert a kutyája és egy percre se vette le róla a szemét. Mögötte, az elvadult csalítban madár kezdett dalolni. A szél felborzolta a tó tükrét, kis hullámok loccsantak a meredek, sziklás parthoz.
Lassan felkelt a nap. Az égbolt kiszínesedett. De Helene, akinek számára egyébként minden hajnalhasadás megfoghatatlanul szép, vadul kalandos élmény volt, most nem emelte fel a fejét. Mint máskor, hogy kimondhatatlan ujjongással teli szívvel köszöntse az új nap születését." Vissza