Katonasors 3.

Fülszöveg

„Miközben a fronton levő katona bajtársakra gondolok, rájövök, hogy a számomra juttatott málinki robot és az első frontvonalban történő élethalálharc között lényeges a különbség!
Istennek legyen hála, a gyilkos aknák és robbanóanyag eltávolításának dandárján már túl vagyunk! E kegyetlen háború pedig már nem tart sokáig! Vagy ki tudja, meddig? Ha egyszer véget ér, levethetem magamról komisz katonaruhám, feleségül veszem Erzsikét!
Hogy lekössem összevissza kuszált gondolataimat, elkezdem rendbe tenni papírra írt jegyzeteimet. Bezzeg mennyivel eseménydúsabb volt a múltban! - döbbenek rá a történelmi valóságra. Hol vannak az egykori segítőtársak?
Úgy széthulltunk, mint oldott kéve! Szétzilált bennünket a háború! Megmérettettünk, és könnyűnek találtattunk?''
A Katonasors trilógia befejező része kíméletlen őszinteséggel részletezi a német megszállás és a szovjet előrenyomulás napi krónikáját, ugyanakkor a Szálasi-rezsim bemutatása sem marad el: Környeit és társait épp '44 októberében vezénylik Budapestre az Albrecht-laktanyába, amikor már mindenütt a „nyilaskeresztes karszalagos karhatalmisták cirkálnak. Vadonatúj egyenruhában feszítenek. Gőgös pillantásaik közben intézkednek. Gyanakvó tekintettel figyelnek bennünket." Mindeközben szerveződnek már a magyar kommunisták is... De a pokol tüze csak néhány hónap múlva perzseli meg őket, amikor a szovjet hadtestek körgyűrűje bezárul Budapest körül... Vissza