Katonasors 1-3.

Előszó

Sokan gondolják azt, hogy a II. világháborúról, benne a magyar haderőről, s az azt alkotó egyes katonák szerepéről már nem lehet újat írni, pedig nem ez a helyzet. Már csak azért sem, mert vesztes félként a háború utolsó évében vagy a harccselekmények következtében égtek porrá azok a dokumentumok, amelyek segítségével az utókor történésze rekonstruálhatta volna a lezajlott eseményeket, vagy felsőbb parancsra maguk a csapatok semmisítették meg okmányaikat, mielőtt letették a fegyvert az ellenség előtt. így aztán a levéltárakban megmaradt iratanyag elég töredékes, minek okán az 1938-1945 közötti korszakkal foglalkozó kutató valójában egy nagyméretű, hosszadalmas, ugyanakkor mégis izgalmas kirakós játékba csöppen, ha felnyitja egy-egy poros doboz tetejét. Mivel az elsődleges forrásnak számító eredeti csapatanyagok, hivatalosan vezetett naplók, harcjelentések igen kicsiny számban maradtak meg, mindig nagy kincsnek számít egy-egy, a harctéren is szorgalmasan írt magánnapló felbukkanása. Nagyon sokan gondolták úgy - a bakától a tábornokig -, hogy egy kis füzetbe, noteszbe leírják a velük történteket. Ezek az emberek nem feltétlenül tudták, vagy talán éppen csak sejtették, hogy ahova indulnak, ott a borzalom ólálkodik, s a halál les majd rájuk lépten-nyomon. Azt azonban bizonyosra vehették, hogy ami előtt állnak, az életük legnagyobb „kalandja" lesz. Azért is vettek pennát a kezükbe, hogy maguknak, családjuknak, az utókornak megörökítsék mindazt, amit szükségesnek tartanak elmondani arról a helyről, ahol kinek-kinek acéllal és tűzzel mérik a napi járandóságot. Most ilyen írást tart kezében a tisztelt Olvasó. írója és főhőse, Környei István egy, a fővárostól nyugatra fekvő sváb faluban, Bián látta meg a napvilágot 1920. január 16-án. Huszonegy esztendős, amikor megkapja behívóparancsát a 2. gépkocsizó lövészzászlóaljhoz, Budapestre. Akkoriban a Magyar királyi Honvédség alakulatainak zömét a gyalogság, a fogatolt tüzérség és a többnyire ugyancsak Szent Mihály lován nyargaló műszaki csapatok tették ki, körítve némi lovassággal és kerékpárosokkal. A trianoni békediktátum súlyos rendelkezései alatt nyögő ország sem a győztesek állandó ellenőrzése, sem pedig a sanyarú pénzügyi viszonyok miatt nem fejleszthette korszerű fegyverzetét. így az 1. gépkocsizó dandár kötelékébe tartozó alakulat irigyelt volt a bevonulók között: sokan szerettek volna odakerülni. Vissza

Fülszöveg

Egy különleges, II. világháborús napló-triptichon első kötetét tartja kezében az olvasó. Környei István honvéd az orosz frontra vezényelt magyar katonák mindennapjait rögzítette mintegy ezerkétszáz oldal terjedelemben. A háborús napló egy cenzúrázatlan „hely- és élettörténet" - ahogy a szerző fogalmaz: az írnoki feladatokat ellátó Környei ugyanis a raj napló mellett - amit ott és akkor vezetett a hátországbeli kiképzés, majd a harcok idején - magának és bajtársainak is naplót írt. L két eredeti szövegből áll össze a Katonasors I-III., mely majd hét évtized elteltével került elő a fiók mélyéből. Az első kötet 1941 augusztusa és 1942 októbere közti időszak napi krónikája. A kiadó az eredeti naplószöveget megtartva látta el szükséges magyarázatokkal a kötetet, így a korabeli jegyzetekből eredő-áradó hangulat nem csorbult. Úgy vegyék kezükbe ezt a néhol bukdácsoló, őszinte szöveget, mint egy emlékező szemtanú mának szóló üzenetét, aki nagy idők tankja volt. A szaklektor Illésfalvi Péter hadtörténész szavaival: „Egy olyan emberre kell most odafigyelni, aki Isten kegyelméből túlélte a II. világháborút, túl az egész görbe arcú XX. századot, s most emlékezik, és emlékeztetni akar. Emlékezni és emlékeztetni az eltelt katonaidőre, az elesett bajtársakra, a gyengeségre és a helytállásra egyaránt, de leginkább arra, hogy a fegyverdörejben sosem hallatszik az értelmes szó és a szív csendje." Vissza