Katonaőseink nyomában

Előszó

Közel egy évszázada annak, hogy megkezdődött a XX. század minden korábbinál véresebb háborúja, az "első" vagy ahogyan a korabeliek nevezték, a "Nagy Háború". A világégés, amelyet követően annyi változás következett be a magyar nemzet életében. Százezrek estek el, és milliók szenvedtek maradandó sérülést, magyar családok százezrei siratták az elesett apát, az elveszett békét, a nyugodt megélhetést, az elveszett szülőföldet... Eltűnt egy világ és vele tűnt el sok száz év szerves folyamata, kapcsolata.
A székesfehérvári Honvédség és Társadalom Baráti Kör 2001-ben kezdte kutatni a Magyar Királyi 17. gyalogezred - a város háziezrede - harcainak történetét. Így jutottak el az olaszországi Doberdó településről elhíresült egykori csatamezőre. Az egy alkalomra tervezett kutatóút éppen egy évtizede tart, mivel új és újabb vetülete kerül a civil szervezet aktivistái elé. Munkájuk eredményét dicsérik az elkészült kiadványok, a visintini Magyar Emlékkápolna felújítása és az egykori "frontbarátságok" felelevenítése is. Igen, frontbarátságok, hiszen a mai szemmel kicsinek tekinthető egykori frontszakaszon magyar ezredek sokasága fordult meg és küzdött. Különösen szoros kapcsolatban voltak az egykori székesfehérvári és nagyváradi katonák, akik azonos szakasz védelmét látták el felváltva. A közös emlékek nyomainak felkutatási szándékával kezdődött az a kutatóút és kutató program, amelyet a Nemzeti Civil Alapprogram pályázati támogatásával sikerült megvalósítani, s amelynek eredménye ez a kis kiadvány. Vissza