Emlékezünk 1849. október 6.

Előszó

Részlet a könyvből: "Híven az eskühöz, a jogért és a becsületért fogok harcolni" - írta 1848 tavaszán schwannenheimi lovag Hruby Gyula huszárhadnagy, később a szabadságharc őrnagya - és 1849. augusztus 20-án a megtorlás egyik első áldozata. Róluk lesz szó, akik e mondathoz híven kitartottak a magyar alkotmányra tett esküjük mellett, az Isten és természet adta jogok védelmében a becsület mezején.
A magyar szabadságharc egyszerre szolgálta az emberi haladást és a nemzeti érdekeket, jogokat adott és más jogait nem kívánta csorbítani. Először csak a császári-királyi osztrák hadsereg volt az ellenfele, de olyan sikerre, olyan kitűnő csapatokkal és olyan kiváló vezérekkel vívta az egyenlőtlen harcot, hogy az ellenség egymaga nem bírt a frissen felállított magyar honvédséggel. A téli hadjáratban egész a Tisza vonaláig szorultak vissza csapataink a túlerővel szemben, de a tavaszi hadjáratban minden hadszíntéren a miénk volt a kezdeményezés, miénk volt a győzelem. Az ország csaknem egész területe felszabadult az idegen megszálló csapatok uralma alól. De ahogy az osztrák haderő nem volt elég erős ahhoz, hogy végezzen velünk, ugyanúgy honvédségünk sem volt elég erős ahhoz, hogy végezzen az osztrákokkal. Az erők egyensúlya, paritása el kellett volna hogy vezessen a békés kiegyenlítődéshez, de erre Ausztria akkori urai nem voltak kaphatók. A magyar forradalom nem kapott segítséget nyugatról, nem talát szövetségeseket. A forradalom ellenségei viszont találtak ilyet: az orosz haderőt. És amikor a császári orosz hadsereg 1849-ben beavatkozik Ausztria oldalán, a küzdelem katonai szempontból eldőlt. Vissza