A megtévesztettek 2.

Fülszöveg

A szülőföld mindenhová elkíséri az ember - mondhatná élettapasztalatának összegzéseként Katona Szabó István... Bárhogy alakuljon élete, bármerre vezesse sorsa, érzéseinek, gondolatainak, sőt cselekedeteinek mélyén is ott van a szülőföld bélyege, formát és tartalmát alakító jegye.
Katona Szabó Kézdivásárhelyen született, tanulmányait megszakítva kereskedőinas volt Óradnán, szövőgyárosi munkás Nagyszebenben, ezt követően pedig Marosvásárhelyi Református Kollégiumban érettségizett és 1947-ben a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karán szerzett diplomát. A hatvanas években nagyobb riportsorozatai jelentek meg a marosvásárhelyi Új Élet hasábjain, amelynek főszerkesztőhelyettese volt. Elbeszéléseket, regényeket is írt, később áttért az értekező prózára. Sokfelé járt, sok mindent próbált, írásainak ihletője, gondolatainak kovásza azonban mindig az az élményanyag volt, amit a szűkebb és a tágabb értelemben vett szülőföld sugallt. 1983-ban bekövetkezett nyugdíjazását követően, 1986-ban áttelepült Gödöllőre, ahol lánya lakik, unokái élnek. De témái, élményei, mondanivalói változatlanul a szülőföldhöz kötik. 1990-ben a könyvnapra jelent meg a budapesti Magvető Kiadónál A nagy remények kora című kétkötetes munkája. Alcíme: Erdélyi demokrácia 1944-1948. Nemzedékek tapasztalatait igyekezett összegezni, az előzőleg megjelent emlékiratoknál kritikusabban viszonyulván a korhoz, embereihez, eseményeihez. És változatlanul a szülőföld problémái és gondjai foglalkoztatják most is, amikor -a könyvkiadás jelenlegi helyzetéhet alkalmazkodva- füzetekben, egymást követő írásfüzetekben összegzi tapasztalatait. Az első füzetnek A megtévesztettek volt a címe, a beharangozott másodiknak, amely egy székely kisváros életét eleveníti fel, Lélekharangok. A mintát, az élményanyagot alighanem a két világháború közötti Kézdivásárhely szolgáltatja... Vissza