Isten akaratából

Előszó

1914 tavaszának egyik hajnalán Őfelsége, Ausztria császára és Magyarország királya, Mátra nevű rombolója északkeleti irányban hajózott az Adrián, óvatosan kívül maradva az ezernyi sziget pettyezte partközeli sávon. A hajó takarékos, nyugodt menetben szelte a legszebb arcát mutató tenger vizét. A hajócsavarok keltette farhullámok legyezőként terültek szét utána mint hatalmas, eke szántotta barázdák. A dalmát partok sziklái mögül felkelő nap sugarai a szivárvány színeire bomlottak az orrtokérői szétcsapódó vízen, ami olykor-olykor egészen beborította finom permetével az előfedélzetet.
Az Adria nem nagy. Tulajdonképpen még csak nem is különálló tenger, hanem az európai kultúra bölcsőjét ringató Földközi-tenger öble.
A tizenháromezer négyzetkilométernyi vízfelület két félsziget között nyújtózik Északkelet-délnyugat irányban. Sokan esküsznek rá, hogy az Adriánál nincs szebb tenger a Földön. Ez bizony nem csekélység, ha belegondolunk, hogy bolygónk kétharmadát víz borítja. Ennek ellenére nem biztos, hogy túlzás a kijelentés. Tény, hogy vize egyedülállóan kék. Igaz, ennek magyarázata roppant prózai: szokatlanul magas a sótartalma, ezért kevés benne a plankton. Ám a vándort, ha erre téved, hidegen hagyják az ilyen földhözragadt magyarázatok. Helyette gyönyörködik a tenger élményt nyújtó látványában. Mint ahogy tette ezen a hajnalon Petneházy András sorhajóhadnagy, amint a parancsnoki híd korlátjának dőlve fürdette arcát a csípős szélben.
A Mátra a déli Adriáról tartott Polába, a haditengerészet központi kikötőjébe. Az éjféltől négy óráig tartó őrség, amit hagyományosan az elsőtiszt vezetett, lassan a végéhez közeledett. A kormánykerék mögött egy tömött bajuszú, deresedő hajú kormányos altiszt állt. Kissé hátrébb az árnyékba húzódva egy fehér ruhás matróz számlálta a lassan múló perceket.
A köznyelv ezt a szolgálatot nagyon találóan kutyaőrségnek nevezte Ennél jobb jellemzés még nem született, ugyanis ebben az időszakban a legnehezebb ébernek maradni. Ennek ellenére az elsőtiszt szerette. Szerette az éjszaka nyugalmát, amit andalítóvá tett a turbinák monoton zúgása. Szerette a homályba vesző tenger végtelenségét. Szabadnak és erősnek érezte magát: az ő kezében volt ez a csodálatos hajó. Mert a Mátra csodálatos volt. Korszerű, nyílt tengerre való romboló. Vissza