Isten kenyerén

Előszó

A nagy világban van valahol egy kicsinyke sziget. Elárulom
neked, hol találhatod meg: Biharugrán, a Barackos utcában.
Itt békességet és szeretetet találsz, ó vándor, ha betévedsz, akárki légy is.
Két lakója van: Katona Imre és felesége, Ottika.
Mindent elkövetnek, hogy jól érezd magad. A fürdőszobában
mindig frissen bontott szappan vár, hogy illatos „szagosszappannal" mosakodhassál, az ágyad olyan puha, melegre van megvetve, hogy még nagy télben sem fázhatsz soha (de valami csoda folytán ugyanaz az ágy nyáron olyan hús tud lenni).
Bár különben nagyon szerényen élnek, de a vendéget mindig
finom falatok várják, azt kapod, amit szeretsz, mint valamikor édesanyádtól, aki hazatérő fiának-lányának a legkedvesebb ételét készítette el.
S mindez olyan csendben történik, hogy szinte észre sem
veszed, mennyi munkát adsz a házaspárnak! Mire reggel
felébredsz, talán már fő is a finom baromfi húsleves, vagy
éppen rád mosolyog a frissen szedett gyümölcs.
Vendéglátóidnak mindig van ideje a beszélgetésre, a veled
való együttlétre, igetanulmányozásra is. Ha szomorú vagy,
megvidámodhatsz, egyszerű népi bölcsességet szívhatsz magadba.
Kificamodott ízlésű, finomkodó világunkat feledve megtanulhatod, hogyan lehetsz nagyon hálás kicsi dolgokért is, s hogy lehet minden kicsiségnek örülni.
Isten jelenlétét mindig megérezheted itt, hiszen ott van
láthatatlanul, megtapasztalhatod Ottika és Imre szeretetében, szavában, cselekedetében, szolgálatában, egyszerű, de a Szentlélek erejében győzedelmes, megszentelt életében. Vissza