Száz accord

Fülszöveg

Szeretek, szép képeidbe mélyedve feloldódni, elemelkedni a pillanatba, a fények levegőjébe, ahol miattad minden olyan tiszta, megkérdezni a kérdéseimet, hogy "vajon ilyen könnyű szív és olyan tiszta élet most hogyan juthatott neked". Amikor képeidbe járok, gyerekkori múltam emlékeiből hívódnak elő régi érzéseim, mint gyakran a Kosztolányi téren, ahol énszerintem mindig vasárnapi a pillanat. Ahhoz a perchez is hasonlít az érzés, amikor a csend - itthon - egyszer csak megtelik a szomszédban gyakorló hegedűs hangszerének első hangjaival. Feldereng valami ismerős, egy finom érzés, hogy valaki itt van, nagyon, nagyon közel. Tapintatlan térbe lépek, ami önkéntelen tudatja magáról, hogy létezik, csak a falak miatt nincsenek ők is itt. De ebben a térben ember a világgal, helyén, idejében, s persze emberével mindig találkozik. Találkozás, Hazatérés... egy-egy egészen kis szerelem, egy-egy mitikus helyen, ahol minden utcát érzelmekkel rendeztek be, ahol minden otthont teremt. (Most már nem felejtem el.) Hogyha nem tudnám olyan jól, mennyire mélyen hangolódsz te rá a drámai világra, mennyire sújt le a szomorúsága és mennyire kavar fel, talán nem hinném el, hogy képeiden mindezt, tényleg, azért mondod ki csak, merthogy lám: létezik. Ez a látás fehér, olyan, mint mindaz, amit nem is mernék megérinteni. Belülről, ilyen ép, valódi békével leönteni egyszerű fényképek nyelvén a világot én már nem is tudnám. Vissza