Előszó
Katolikus Lexikonunk összeállítására első sorban az a törekvés indította a szerkesztőséget, hogy oly kézikönyvet adjunk a közönség kezébe, amely könnyen elérhető s megbízható eligazítást nyújt azokban a kérdésekben, amelyek katolikus emberekre, dolgokra, eszmékre, eseményekre, intézményekre vonatkozóan nap-nap mellett felvetődnek. A nagyközönség, főleg a világiak legnagyobb része, nincs abban a helyzetben - manapság legkevésbbé -, hogy mindannyiszor egész sor szakkönyvet böngésszen át, valahányszor katolikus kérdésekben felvilágosításra van szüksége. E tekintetben a lexikon egész kis házi könyvtárt van hivatva pótolni s azért igazi szükégletnek felel meg.
Kétszeresen időszerűnek látszott e szükségletnek bármi szerény kielégítése napjainkban, amikor a vallásos érdeklődés és művelődésvágy világszerte s nálunk is örvendetes emelkedést mutat. Ilyenkor a katolikus ismeretek tömör enciklopédiája nemcsak a katolicizmus híveinek, hirdetőinek, terjesztőinek és védelmezőinek jelenthet hasznot, hanem a katolicizmuson kívülállóknak is, akik az Egyházra vonatkozó tudnivalókat első kézből szeretik venni. Szerencsére túl vagyunk már a XIX. század amaz egyoldalúságán, amely még katolikus kérdésekben is csak a katolicizmustól távolálló vagy éppen ellenséges színezésű forrásokból szeretett meríteni.
A vallásellenes áramlatok káros hatása alatt úgyis rengeteg balvélemény, ferde felfogás, célzatos vagy egyoldalú nézet terjedt el, még a katolikus közönség köreiben is, épen a katolikus kérdések körül. Ezért elsőrendű feladat a fogalmak tisztázása, téves hiedelmek megjavítása, általában: a katolicizmusra vonatkozó komoly ismeretek terjesztése. A katolikus akció is mankón jár addig, amíg nagyszámú megvilágosodott intelligenciánk nem lesz: emberek, akikben a katolikus műveltség ereje öntudatosságra serkent s céljátlátó cselekvésbe lendült.
Ezen a közvetlen célon, a „kérdezz-felelek" feladaton túl azonban még más haszna is lehet a katolikus lexikonnak. Minden enciklopédia a gondolkozás egyetemességre törekvésének fokmérője és egyben eszköze. Annak az igyekezetnek kifejezője, amely az emberi tudásnak egy-egy részleges vagy általánosabb területén az ismereteket egybefoglalni igyekszik, nem ugyan rendszerezve, mint a szakkönyvek, hanem inkább az élet felvetődő kérdéseihez - a „címszavakhoz" - szabva s ebben a kaleidoszkopszerű és gyakorlati célú széttagoltságban is bizonyos egységes áttekintést nyújtva.
Vissza