Katolikus egyház, magyar társadalom 1890-1986

Előszó

Magyarországon a katolikus egyház évezredes tradíciókra tekinthet vissza. A magyar állam alapításától kezdve évszázadokon át államfenntartó, kultúrateremtő és hagyományőrző szerepet töltött be. Ebből adódóan István királytól kezdve a lelkek gondozásával szorosan összefonódó társadalomszervező funkcióval és annak megfelelő közjogi, gazdasági, kulturális és politika doktrína normáihoz mérte az adott hazai társadalmi-politikai rendszer igazságos vagy igazságtalan voltát. Ez a doktrína pedig alapvonásaiban ekkor a polgári rendhez igazodott.
Napjainkig hatóan számos félreértés él a köztudatban az egyháznak a magyar történeti múltban játszott ezeréves szerepéről. Ezek két szélsőséges véleményben foglalhatók össze. Az egyik szerint a katolikus egyháztörténet-írás szándékait tükrözve, szinte kizárólagos szerepet tulajdonít múltunkban a katolikus egyháznak. "A kard szerezte, de a kereszt tartotta fenn ezer évig a magyar nemzetet" - fogalmazták meg sommásan ezt a gondolatot, főként a századforduló után, és ez agresszív funkciót nyert a Horthy-korszakban. A másik túlzás - bizonyos liberális és protestáns hagyományokra támaszkodva - a marxista publicisztikába is átkerült. Ez az egyház történetében csak történelmi reakciót látott, s pozitívumként inkább csak az eretnekmozgalmakat értékelte.
A katolikus egyház tradíciónak értelmezése, múltjának az apológiától és a sematikus antiklerikalizmustól mentes objektív elemzése, sőt feltárása nagyrészt még előttünk lévő feladat. Ehhez kíván hozzájárulni szerény eszközeivel, és a korlátozott terjedelmi keretek miatt nemegyszer csupán tézisszerűen, ez a könyv is. Vissza