Katerina

Fülszöveg

Egy ukrán falu a 19. század végén: Katerina, a fiatal lány anyja halála után elhagyja a szülői házat, ahol szeretetben nem, csak erőszakban volt része. A városban egy zsidó családnál talál munkát. Először lenézi szokásaikat, de idővel egyre jobban elbűvöli a zsidó nyelv, a hagyomány, a vallás. Amikor a szülők a pogromok áldozatai lesznek, Katerina az utcán találja magát. Ezeknek az embereknek a közelsége - a ház urában találta meg nagy szerelmét - azonban megváltoztatta, saját honfitársai lettek számára idegenek. Céltalanul bolyong, alkalmi munkákból él, ott alszik, ahol ágyat talál. Aztán újra szerelemes lesz, beleszeret Szamiba, egy zsidó férfiba. Végre úgy tűnik, minden jóra fordul. Katerina várandós lesz, és boldog megszületett kisfiával. De mindent elvesznek tőle, és Katerina csak egyet akar: bosszút.
Egy erőteljes nyelvezetű, megrázó regény, szerelemről és gyűlöletről, bűnről és bűnhődésről, valamint egy nő példázatszerű sorsa, aki magán boldogságra vágyik, de arra... Tovább

Fülszöveg

Egy ukrán falu a 19. század végén: Katerina, a fiatal lány anyja halála után elhagyja a szülői házat, ahol szeretetben nem, csak erőszakban volt része. A városban egy zsidó családnál talál munkát. Először lenézi szokásaikat, de idővel egyre jobban elbűvöli a zsidó nyelv, a hagyomány, a vallás. Amikor a szülők a pogromok áldozatai lesznek, Katerina az utcán találja magát. Ezeknek az embereknek a közelsége - a ház urában találta meg nagy szerelmét - azonban megváltoztatta, saját honfitársai lettek számára idegenek. Céltalanul bolyong, alkalmi munkákból él, ott alszik, ahol ágyat talál. Aztán újra szerelemes lesz, beleszeret Szamiba, egy zsidó férfiba. Végre úgy tűnik, minden jóra fordul. Katerina várandós lesz, és boldog megszületett kisfiával. De mindent elvesznek tőle, és Katerina csak egyet akar: bosszút.
Egy erőteljes nyelvezetű, megrázó regény, szerelemről és gyűlöletről, bűnről és bűnhődésről, valamint egy nő példázatszerű sorsa, aki magán boldogságra vágyik, de arra kárhoztatott, hogy a történelem krónikása legyen.
T'
- Miért nem jössz hozzánk, itt meleg van - szólt hozzám az egyikük. Tudtam, hogy ez nem az ég hívó szava, hanem nagyon is földi, durva és gonosz hang. Ezzel együtt örültem, hogy rutén szót hallok, anyám nyelvét. Megálltam, de nem léptem közelebb.
- Gyere hozzánk, iszunk egy pohárral. Hol dolgozol kedves?
- Zsidóknál - mondtam, és rögtön meg is bántam, hogy eljárt a szám.
n

Most a víz visszatért a folyómederbe, ahogy a közmondás
( ^

Az a stílus, amellyel Appelfeld kifejezi magát, Tolsztojra emlékeztet."
Nezu York Times
Egy nagyszerű szerző."
Brigitte m Vissza