Előszó
Száz év óta már, többször és sokak által emlegetett feladat Barabás Miklós erdélyi és bukaresti képeinek fölkutatása, hiszen parttalan életművéből épp a szülőföldjén szétszóródott és másfél éves...
Tovább
Előszó
Száz év óta már, többször és sokak által emlegetett feladat Barabás Miklós erdélyi és bukaresti képeinek fölkutatása, hiszen parttalan életművéből épp a szülőföldjén szétszóródott és másfél éves bukaresti munkásságának emlékei a legkevésbé ismertek a magyar és a román művészettörténet számára.
A nagy magyar festő halálának századik évfordulóján, Sepsiszentgyörgyön és Bukarestben - a Nemzeti Művészeti Múzeumban - rendezett kiállításunkkal a sürgető feladat első tennivalóinak egy részét igyekeztünk teljesíteni: elérni azokat az erdélyi, bánáti, parciumi köz- és magánygyűjteményeket, amelyekben ma még Barabás-művek találhatók és a fellelt alkotásokról leltárt készíteni.
Munkánk során a Barabás-mítoszt éltető családi mitológiák ismeretlen emlékei kerültek elő, néha ismert, de elveszettnek hitt arcképek is. Töredékei a már megfoghatatlan mítosznak. Úgy tűnik, egyelőre ennyivel kell beérni. A családi képek régi otthonainak, romos erdélyi kúriák és kastélyok hajdani, intim szobabelsőit sem lehet már felidézni.
A kiállításra kölcsönkaptunk ennek ellenére néhány olyan, családi portrét, amelyeket tulajdonosuknak a deportálás után sikerült visszavásárolni.
Emberi közelség jeleként állítottuk ki Barabás 1884-ben készült litografált önarcképét, amelyet a művész háromszéki rokonainak külön-külön dedikálva küldött el és azok azóta féltve őrzik.
Eddigi erőfeszítéseink Bukarestben alig jártak a várt és remélt eredménnyel. Arra gondolhatunk, mivel a bukaresti képek nagyrésze miniatűr arckép, családi ereklye volt, s mert a hajdani megrendelő, a román arisztokrácia hasonló tragikus társadalmi sorsot ért később, mint az erdélyi magyar, a mi kísérletünket követő átfogó kutatómunkával lehet felszínre hozni majd az itteni emlékeket.
Vissza