Katalogizálástörténet II.

Előszó

Részlet a könyvből:

A KATALOGIZÁLÁS A KÖNYVNYOMTATÁS KÉZMŰIPARI KORSZAKÁBAN /XVI-XVIII. sz./

Az előző fejezetben vázlatosan bemutattuk a humanizmusnak a katalogizálás terén eltért eredményeit, melyek egyben a kéziratok kor katalogizálási gyakorlatának csucspontját is jelentik. a XVI. század könyvtárosainak mindenekelőtt számolniok kellett azzal - a XIV-XV. századi könyvjegyzékek nagy számában, elterjedtségében kifejezésre jutó - tendenciával, mely arra irányult, hogy minden könyvállomány rendelkezzék tájékoztatás célját szolgáló katalógussal. Készen kapták az alapvető katalógustipusokat / topografikus, szakrendi, betűrendes szerzői címrendszós, tárgyszó katalógusokat - illetőleg az egy könyvtár állományát feltáró különböző katalógustípusok alkotta katalógusrendszert, a több könyvtár állományát tükröző központi katalógust/, sőt a meghatározott könyvállománytól elszakadó, általánosabb szempontok szerint összeállított könyvjegyzékek, a bibliográfiák kialakítására irányuló törekvések kezdeteit is figyelemmel kísérhették.
A könyvek megnyugtató azonosítását lehetővé tevő címleírási gyakorlatra is találhattak szép számban példát, más szóval fejlett címleírási gyakorlatot vehettek át, mely megkövetelte a könyv leglényegesebb jellemző adatainak kivetítését /így a szerzőt, a cím jelölését, a kezdő és záró sorokat, az írásmódot, a könyv anyagát, a kötést, a provencienciát/. Vissza