Katalin utca

Fülszöveg

Az író mondja könyvéről:
A Katalin utca, ahol valaha három szomszédos család gyermekei növekedtek, szerették egymást, veszekedtek vagy meghaltak, nemcsak egy képzelet szülte utca, hanem szimbólum is: az ifjúság és a bűntelenség jelképe. Ezért vágyódnak vissza belé azok, akik valamikor ott laktak, azt remélve, hogy problémáik megoldódnak, útjaik végre célba vezetnek, ha újra a Katalin utcából indulnak el reggelenként. Hasztalan sóvárgás: a három család egyike elpusztult - hogyan, miért, majd meglátja az olvasó -, nélküle pedig nincs, nem lehet ismét a Katalin utca; az életben maradottak sosem térhetnek vissza sem az ifjúság tovaszállt idejébe, sem abba a biztonságba, amit a bűnnélküliség tudata jelent.
Esztendők munkájának eredménye ez a regény, amelyről fogantatása percében tudtam, úgy kitölti majd az életemet, hogy önmagam vagy bármi tevékenység számára nem marad egy harmonikus órám, míg meg nem oldom a magam elé tűzött feladatot, hiszen merőben új úton indultam el abban a pillanatban, mikor tudatosodott bennem, hogy mondanivalóm pontos ábrázolása érdekében ezúttal nemcsak az időt kell felbontanom, hanem a teret is. A múlt, a jelen és a kikövetkeztethető jövő szimultán kezelése mellett a teret, a környezetet is hármasan tagoltam, a haza és a külföld reális talaja után ugyanolyan konkrét eszközökkel ábrázolva a holtak birodalmát is, s hogy a hármas egység időpont-kívánalma is megvalósuljon, megállítottam olykor a cselekményt egy-egy olyan pillanatra, mikor hőseim életében eldőlt, megkezdődött vagy lezáródott valami, ami egész további létüket befolyásolta.
Szigorú könyveket írok, írták rólam egy tanulmányban, minden regényem megvívja a maga Szent György-küzdelmét a sárkánnyal. A Katalin utca is szigorú könyv, az is sárkánnyal viaskodik, mint írója tette, míg azt bogozta, ki voltaképpen a bűnös, az-e, aki - még magának se merve megvallani, mit szeretne - a bűnt elkövetni vágyik, vagy az, aki végrehajtja helyette, s míg rögzítette meggyőződését (ezúttal a szereplők közül egyetlenegynek, a semmit soha meg nem oldó, steril rációt képviselő Irénnek engedélyezve monológot), hogy nincs visszaút a Katalin utcába senkinek, ha csak nem a holtnak, de az is olyan, ha van, ha volna, amilyen álmot egy holt álmodik, s hogy minden embernek csak egyvalaki jut életében, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában. Vissza