Előszó
Nehéz a dolga a szerkesztő-előadónak, ha históriás énekekből válogat. A történetek szinte előadhatatlanul hosszúak; csak rövidítve élvezhetők. Nehéz azonban meghúzni a határt, hogy még érthető legyen a história, megmaradjon az eszmei mondanivaló. Ez a magyarázata, hogy legtöbb énekünkből csak részletek olvashatók-hallhatók. (A strófák válogatása természetesen szubjektív.) Emellett fontos szempont volt, hogy a dalokban szereplő személyek, események sorrendje tükrözze elmúlt bő ezer évünk történelmét. Az első, moldvai csángó magyar ének záró gondolata a testvérháború, ami napjainkig oly sokszor keserítette a magyarság életét.
Ezt követi Farkas András protestáns prédikátor szerzeménye, mely a Gálszécsi-káté függelékében jelent meg 1538-ban, Krakkóban. Majd két szent királyunk képét elevenítjük fel, s büszkék lehetünk rá, hogy a nemzetek sorában csak a magyarok két uralkodóját érte a szentté avatás dicsősége. Szent Istvánt különös tisztelettel övezik a moldvai magyarok. Szent Lászlóról az 1526-ban elkészült Peer-kódexben maradt ránk kétnyelvű (latin-magyar) költemény. Aztán az ország első nagy pusztulása, a tatárjárás, mellyel magunkra maradtunk Európában. (Máig ható mondata: „magyarok vesztének örül minden szomszéd álbarát.") Majd két tündöklő arc, két Hunyadi: János és fia, Mátyás. Nem volt több vezér, aki olyan sikerrel vette volna fel a harcot a külső támadásokkal szemben, Európa védelmében.
Így jutottunk 1526-hoz, második nagy nemzeti romlásunkhoz, Mohácshoz. (Külön érdekesség, hogy az 1930-as évekig a szigetközi Ásványrárón lakodalmakban énekelték ezt a dalt.) Tinódi műve az 1552-es egri csatáról közismert (Gárdonyi Géza is felhasználta erről írt regényéhez), dallamát maga a „Lantos" szerezte. Gyulai Márton verse Győr 1598-as felszabadításáról íródott, emléket állítva két jeles tábornoknak. Wathay Ferenc, a nyugat-dunántúli kisnemes, önfeláldozó katona, isztambuli rabságában írta énekeit az átélt véres emlékekből. Báthory Gábort 1613-ban, aljas cselszövéssel, orgyilkosokkal mészároltatta le Bethlen Gábor. (Bizony, akkor is ritkaságszámba ment kezet emelni a Törvényt megtestesítő uralkodóra!) Kádár István 1658-as csatája sem hadászatilag, sem történelmileg nem volt sorsdöntő, a nép mégis emléket állított az önfeláldozó hazaszeretetnek. Ez időben már a Habsburgok szipolyozták a maradék országot, a rabigájukat lerázó kuruc szabadságharc vezérlő fejedelme, II. Rákóczi Ferenc mondatai arra figyelmeztetnek: soha ne tűrjünk idegen elnyomást! Tragikus esemény a Siculicidium, az 1764-es csíkmadéfalvi székelymészárlás (ahol az osztrák katonaság ágyúkkal lőtt a jogaikat követelő, fegyvertelen tömegbe), melynek következtében ezrek menekültek Moldvába és Bukovinába. (Számmisztikái érdekesség: ha a Siculicidium szó megfelelő betűit római számokként összeadjuk, a borzalmas esemény évszámát kapjuk.) Majd a Habsburgok újabb kegyetlen tette: az 1848-49-es szabadságharc tábornokainak megalázó kivégzése 1849. október 6-án, Aradon. Végül Kölcsey Ferenc 1823-ban írt Himnusza, mely nemzeti imánkká vált. Megzenésítésére annak idején több pályamű is érkezett, melyek közül méltán lett győztes Erkel Ferencé. Az itt elhangzó dallammal való párosítása Gryllus Dániel ötlete, mezőségi népdal alapján. (Az eredetileg nótajelzést, dallamot nem adó szövegekhez - a tatárjárásról, Győr felszabadításáról, illetve Báthory Gáborról szóló énekek - magam választottam korabeli dallamokat, ritmikájukat, néhány hangot átigazítva.) Szolgáljon ez az összeállítás lelki-szellemi egészségükre, épülésükre!
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal