Vadásznapló

Fülszöveg

„Nem emlékszem olyan időkre, amikor nem vadásztam.
Valószínűleg az anyatejjel szívtam magamba a vadászat iránti szenvedélyt, és ezek a gének is anyai ágon öröklődhettek,
hiszen anyai nagyapám és az o nagyapja is kordozta e szenvedély ódiumát.
Vadásznaplóm könyvvé formálásának célja, hogy betekintést engedjen a hetvenes-kilencvenes évek vadászati viszonyaiba, a világom közepébe, Ivánbattyán környékére. Írásaimban reményeim szerint tetten érhető a természet egésze iránti
feltétlen szeretetem és a vadak, vadászat iránti mérhetetlen
rajongásom, de visszaköszön belőle hivatásom, a szakács-
mesterség is.
Noha a könyvben hullik vad is szép számmal, talán nem
marasztalnak el érte. Mentségemül szolgáljon, az erdőt ugyan
mindig nyitott szemmel és szívvel, vadászként, és nem mint
turista jártam, s járom ma is, de úgy érzem, amíg a szív dobog, a vadász csak vadászszemmel tudja nézni, látni, láttatni
a környezetét.
Az egyes vadászatokat mindig különös élményként éltem
meg. Ez adja... Tovább

Fülszöveg

„Nem emlékszem olyan időkre, amikor nem vadásztam.
Valószínűleg az anyatejjel szívtam magamba a vadászat iránti szenvedélyt, és ezek a gének is anyai ágon öröklődhettek,
hiszen anyai nagyapám és az o nagyapja is kordozta e szenvedély ódiumát.
Vadásznaplóm könyvvé formálásának célja, hogy betekintést engedjen a hetvenes-kilencvenes évek vadászati viszonyaiba, a világom közepébe, Ivánbattyán környékére. Írásaimban reményeim szerint tetten érhető a természet egésze iránti
feltétlen szeretetem és a vadak, vadászat iránti mérhetetlen
rajongásom, de visszaköszön belőle hivatásom, a szakács-
mesterség is.
Noha a könyvben hullik vad is szép számmal, talán nem
marasztalnak el érte. Mentségemül szolgáljon, az erdőt ugyan
mindig nyitott szemmel és szívvel, vadászként, és nem mint
turista jártam, s járom ma is, de úgy érzem, amíg a szív dobog, a vadász csak vadászszemmel tudja nézni, látni, láttatni
a környezetét.
Az egyes vadászatokat mindig különös élményként éltem
meg. Ez adja a vadászat szépségét. Ha mindent racionálisan
kiszámolva, a megtervezett módon kaphatnánk meg tőle.
elveszítené azt a varázsát, amit a számtalan véletlen fon össze
felejthetetlen élménnyé, mert most már tudom, hogy majd
később ebből kell gazdálkodni, és a még mindig bennünk
lakozó, a lelkünket elhagyni nem bíró vadászt táplálni!
Ma
már többnyire a nappali faláról rám néző trófeáim között vadászok, de újra fiatalnak érzem magam, visszaidézve
egy-egy trófea megszerzésének történéseit." Vissza