Előszó
TISZTELT OLVASÓK, KEDVES SPORTBARÁTOK!
Ugyanazt a büszkeséget és izgalmat érzem most, e sorok írása közben, amelyet Kaohsiungban, a magyar érdekeltségű viadalokon éltem át, látva honfitársaimat...
Tovább
Előszó
TISZTELT OLVASÓK, KEDVES SPORTBARÁTOK!
Ugyanazt a büszkeséget és izgalmat érzem most, e sorok írása közben, amelyet Kaohsiungban, a magyar érdekeltségű viadalokon éltem át, látva honfitársaimat küzdve a jobbnál jobb helyezésekért. Vívóként számtalanszor megtapasztalhattam ezt a páston: versenyezni magamért, a sportért, a megbecsülésért, a hazáért, és még sorolhatnám.
Igen büszke vagyok a magyar versenyzőkre, akik tizenkét sportágban képviselték hazánkat a tajvani Világjátékokon, a nem olimpiai sportágak olimpiáján. Nagyon szép eredményeket értek el, számos érmet - közöttük egy aranyat is - és pontszerző helyezést gyűjtöttek be, sportszerűen küzdöttek és szurkoltak egymásért, egyszóval jó volt a Világjátékokon magyarnak lenni.
A Nemzeti Sportszövetség koordinálta a világ második legnagyobb seregszemléjén résztvevő magyar sportolók felkészülését, utazását, kint tartózkodását, és a szervezet elnökeként úgy érkeztem meg Tajvanra, hogy arra számítottam, egy kellemes sportesemény, egy kiváló baráti találkozó vár rám. De nem így volt. Egy komoly, olimpiaszintű rendezvényen találtam magam, amibe rengeteg pénzt fektettek, ezáltal helyzetbe hozták a sport ezen szektorát is, méghozzá oly módon, hogy az nem konkurál az ötkarikás játékokkal.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal