Kastélyok koldusa

Előszó

Részlet a könyvből:

Különös fogat döcögött végig a falun.
Abból az irányból jött, amerre Peterdy Sándor tartott.
Sajátosmódon elnyújtott és megnövelt hangok jelezték már messziről a jármű jövetelét, amikor az még nem is volt látható. Aztán a templom előtt, ahol az utca görbül egyet, megjelent a kegyetlenül zörgő, recsegő szekér. Fáradt kis gebe poroszkált előtte. A kocsi bensejében, rendetlen garmadában, zsibvásári ócskaságok hevertek. Volt ott rozsdás kályhacső, nagyhalom cserép, ócska bútor, mindenféle háztartási eszköz, uraságoktól levetett ruha és lábbeli. Egy rongyosodó drapéria, mely valamikor talán egy palotaterem ablakát keretezte be, piszkoszölden lebegett a szekér oldalán, mint valami zászló.
Már jól látszott a bakon ülő férfi is. Különös jelenség volt. Széltől cserzett és beretválatlan arca, melyet szénfeketére égetett a nap, szinte időtlennek látszott. A bőre fonnyadtan tapadt a pofacsontjára, mély horpaszba öblösödve azalatt s szemüregének fekete barlangjából rőtes fénnyel világítottak a szemei. A fején ütődött keménykalap ült, fehéren az országút porától. Ösztövér nyakának hatalmas ádámcsutkája magasan kinyúlt a gallérnélküli ingből. A testét zöldessé fakult zsakett ; akarta, mely valamikor fekete lehetett. A saroglya élének támasztott lábai mezítelenül bújtak ki a rongyosodó nadrág szárából, talán azért, mert napimádó volt vagy csak mert sajnálta magától az árut, melyet a szekér mélye rejtegetett? ... Olyan volt, mintha megelevenedett cégére lenne négykeréken mozgó üzletének. Amit ő visel, az mind kapható is nála, különféle választékban. Vissza