Könyves Kálmán

Előszó

Részlet a könyvből:

Péter és Pál apostolunk napja van ma. A nap ragyogóan süt, fényével csillogtatja a hatalmas fehér kőkerítést, mely Kálmán király spalatói palotáját öleli félkörbe körül. Messzibb a Szentháromság-téren új paloták épülnek. Divat a főurak között, hogy ott, hol a király lakik, maguk is palotát építtetnek maguknak. A város népe csak markát dörzsöli ebbeli örömében és imát küld az egek Urához, hogy minél több főurat ragadjon el a divat hóbortja.
Csodálatosan kék és sima a tenger, fényes lapján cifrán faragott gálya ring, a két királyi kisfiú kint van a tengeren. Apjuk úszni és gályát vezetni taníttatja őket, hogy majdan ne csak szárazon, hanem a vizén is meg tudják védeni országuk érdekeit. A tengert, a vérnélkül szerzett apai örökséget.
Kálmán palotája kertjében ül, szemközt a tengerrel. Feje fölött sátorlap van, ez alól nézi fiai munkáját. Rózsák illatát hordja az enyhén rezdülő szél. Csodálatos színpompával tarkállik a kert, csupa nyíló rózsa, merre csak lát benne a szem.
Tüzes csóvákat tanulnak hajigálni a gyerekek az ellenséges gályába. Az ellenséges gálya, ami most a célpontot szolgálja, egy rozzant bárka, amit üresen a szelek szárnyára bíztak.
Előbb István állt fel a hajó orrára és nagy lendületet véve pontosan a bárka közepébe hajította csóváját. Ez hangos derűt keltett. Még Kálmán is tapsolt. A dobást megismételték, de most már László állt a cifra faragással díszített gálya orrára. Vissza