Előszó
ELÖLJÁRÓ SOROK
Ebben a néhányszáz oldalas kötetben összes költeményeimet adom az olvasónak, mindazt, amit 60 évi élet a maga törvényei szerint megformált. Bizonyára vannak még kallódó, árva...
Tovább
Előszó
ELÖLJÁRÓ SOROK
Ebben a néhányszáz oldalas kötetben összes költeményeimet adom az olvasónak, mindazt, amit 60 évi élet a maga törvényei szerint megformált. Bizonyára vannak még kallódó, árva dolgok, amik egyszer majd véletlenül előkerülnek, de ahogyan ma beállítódik a mérleg, azon talán már semmit nem változtathatnak a majdan élőkerülő darabok. Kiállók a kritikus olvasó elé, mondjon rólam véleményt, ha érdemtelennek talál, vesse el írásaimat, tekintet nélkül egy élet fáradalmaira, - ha érdemesnek találj fogadjon maga mellé társnak, aki örökké azon tevékenykedett, hogy emberi érzéseit és gondolatait szigorú önmegtartóztatással és határtalan igényességgel kifejezésre juttassa.
Mennyivel más valami az, ülni a négy fal között s a fehér papírlap fölé hajoltan, elvonatkozva minden egyébtől alászállni a mélybe, sorsom, boldog vágyakozásaim és boldogtalan végzetem mélyére s a lényeg félé tapogatózva költeményt fogalmazni a legtisztább és legszigorúbb törvények szerint - mindez tárgytalan rettegéseivel, elkerülhetetlen csalódásaival mennyivel másabb, mint kiállni a nyilvánosság élé és átadni az eredményt, amiről eleve tudjuk, meg sem közelítette a tökéletességet, ami nélkül pedig semmit sem ér az egész. Van valami kéjes jóérzés a fogalmazás gyötrődéseiben, de most úgy állok ki a világosságba, mintha mezítelen lennék és mélyen szégyenkezem mindenféle fogyatékosságaim miatt. Előre tudom, ami jó bennem, alig jöhet számításba gyarló tépelődéseim, fintorrá torzult mosolyom, nyersen hangzó baráti szólításaim mellett.
Vannak költők, akik verseik gyűjteményes kiadása előtt még egyszer átfésülik műveiket, nyilván azzal a szándékkal, hogy tökéletesebbé tegyék a gyöngén sikerült szüleményt. Én nem helyeslem ezt a jószándékú korrektúrát, úgy érzem, nem idézhetjük fel és nem ragadhatjuk meg még egyszer annak a pillanatnak önfeledt lázát, mértéket szabó éberségét, amiben a mű megszületett.
Vissza