Karvezetés

Előszó

Részlet:
"Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb ha kelten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: ÖRVENDJEN AZ EGÉSZ VILÁG!"
Kodály
"A magyar kórusmozgalom a XIX. század második felében vált széleskörűvé. A férfikarok, az úgynevezett dalárdák voltak a zenei művelődés alappillérei a városokban csakúgy, mini a falvakban. Az akkori kórusmű irodalom az európai műzene formáit, főleg német mintáit követte. A zenei mondanivaló a század folyamán kialakult magyar műzene: a verbunkos és népies műdal dallamát és ritmusát, hangulatát tükrözte.
A kórusművek felépítése: a dallamnak alárendelt akkordikus többszólamúság. A homofon szerkesztés e legegyszerűbb formája, az úgynevezett «Liedertafel stílus» hosszú évtizedeken át uralkodó jellegű volt, s még napjainkban is felbukkan itt-ott egyes régi «dalárdisták» óhajaként.
A századfordulón a magyar népdal feltárása új irányt szabott kórusművészetünknek. 1918 után a kórusmozgalom újraéledt, virágzásnak indult az acappella kórusirodalom, Kodály Zoltán kórusműveivel formájában és mondanivalójában zenei nyelvet: a magyar nemzeti kórusművészetet teremtette meg. Ez a stílus hangvételében a magyar nép zenéjében fogant, formájában klasszikus hagyományokra épül, szólamszerkesztésében változatosan használja a homofon és polifon technikái a homofon részletekben is - szemben a Lidertafel stílussal - az egyes szólamok dallamosai. Az új magyar zeneszerző nemzedék e stílus által kijelöl úton halad. Vissza