Előszó
1. §. Bevezetés, melyben az író a maga lovát dicséri.
Gyermekkorunkban én és a testvérem - és rokongyerekek - egy sajátságos játékot eszeltünk ki egymással.
Apáink hivatalnokemberek voltak:...
Tovább
Előszó
1. §. Bevezetés, melyben az író a maga lovát dicséri.
Gyermekkorunkban én és a testvérem - és rokongyerekek - egy sajátságos játékot eszeltünk ki egymással.
Apáink hivatalnokemberek voltak: akták és aktapapírok szerte hevertek nálunk otthon is. Ó mennyi görbelábú, nagyhasú török basát pingáltam, mennyi se-füle-se-farka versikét firkáltam annak idején azokra a kemény, ropogós, kékes árkusokra, amiken olyan szép, gusztusos, gömbölyű betűkkel volt odapingálva felülről:
Ő FELSÉGE A KIRÁLY NEVÉBEN:
és lejjebb ez a rejtelmes szó :
Indokok:
Egyszer aztán arra a gondolatra jöttünk, hogy az aktákból valóságos akták legyenek, kicsiben : játékakták elképzelt pörökről, elképzelt bíráknak és kigondolt nevű minisztereknek nagy-cirkalmas aláírásával. A pörökből lassanként történetek lettek, mesék, amiket szőttünk-fontunk, bogoztunk végérhetetlenül, mindenikünk tudott valamit hozzátenni, egymást szülték az iratok és a pörök szereplői mind jobban és jobban megelevenedtek a fantáziánkban : valóságos emberek lettek ezek, akik éltek, akartak, csaltak, loptak, birtokokat szereztek, eladtak, panaszokat emeltek s védekeztek, fellebbeztek és prókátorokat mozgósítottak...
Vissza