Magyar Zene 1968/3.

Előszó

Részlet:
"SOMFAI LÁSZLÓ : EGER UTÁN
BESZÁMOLÓ A SZOCIALISTA ORSZÁGOK FIATAL ZENESZERZŐINEK ÉS ZENETUDÓSAINAK IV. TALÁLKOZÓJÁRÓL
Ez a kétévenként megrendezésre kerülő találkozó az európai baráti országok zeneművész szövetségeinek tevékenységén belül olyanfajta „konzultatív tanácskozás", amilyenekről a politikai, a gazdasági, a tudományos és a művészeti élet minden területén hallunk. A tanácskozás abszolút demokratikus: tekintet nélkül zenéjének a nemzetközi életben elfoglalt helyére és súlyára, mindegyik résztvevő ország egyforma bemutatási- és vitaidőt kap.
Részben ennek következtében a találkozón kialakuló kép nem valamiféle jól proporcionált látlelete a mai fiatal komponisták legfontosabb problémáinak: a hangsúly a kölcsönös információn van, egymás megismerésén. S ha végül bizonyos vonatkozásban a mai komponálás egyetemes képét mégis tisztábban látni segít a találkozó, szinte túlteljesíti vállalt feladatát.
Az idén — első ízben Magyarországon — Egerben nyolc ország huszonhat 35 évesnél fiatalabb muzsikusa ült össze. A delegáltak zöme zeneszerző volt; zenekritikus, zenetörténész alig akadt. Ez egyfelől így is természetes, hiszen elsősorban a komponistáknak kell hallaniuk külföldi pályatársaik új kompozícióit, ők lehetnek valódi haszonélvezői az ilyen találkozóknak. Másfelől mégis sajnálatos, hogy a „teoretikus" szárny ilyen gyenge volt Egerben, mert talán ennek vallotta kárát a zenék meghallgatását követő diszkusszió. Az igazság az, hogy hasznos eszmecsere — a vendéglátó magyar delegáció próbálkozásai, sőt „provokációi" ellenére — nem nagyon alakult ki. Mindenki egyetértett például a művészi eszközök szabad megválasztásának, az alkotói szabadság elvének proklamálásában. Azonban hamar kiütközött, hogy a művészi szabadság, a korszerűség, a felelősség nem megnyugtatóan egyjelentésű kategóriák, még ebben a körben sem. Az egyik oldalon például a publikummal való érzelmi kapcsolat megtalálását még akkor is értékes vívmánynak tekintik, ha a zenei nyelv beismerten lokális csupán (Buzovkin), — a másik oldalon kispolgári attitűdként ítélik el, ha a zeneszerző netán „közönség módján viszonyul" az új zenéhez, ha alkalmazkodik műve visszhangjához, mert ez hazug konvenciók melegágya (Dettoni)." Vissza