Előszó
Az ókorban úgy tartották, hogy ha valaki tudja valakinek a nevét, akkor az utóbbi az előbbinek a tulajdonába kerül, ki van szolgáltatva neki; az rendelkezik vele, aki birtokolja ezt az információt,...
Tovább
Előszó
Az ókorban úgy tartották, hogy ha valaki tudja valakinek a nevét, akkor az utóbbi az előbbinek a tulajdonába kerül, ki van szolgáltatva neki; az rendelkezik vele, aki birtokolja ezt az információt, meri ismeri őt, és az "információ hatalom". Sokkal inkább igaz ez a névadó és a megnevezett közti viszonyra, mert itt a névadó a megnevezendőről való ismeret alapján illeti a nevezett ismeretet a leginkább fedőnévvel. Ha valaki felhatalmaz egy másik valakit azzal, hogy amaz nevet és definíciót alkosson róla, s ezért megismerteti magát azzal a másik valakivel, ez egyrészt azt is jelenti, hogy vállalja azt, hogy kiszolgáltatja és irányíthatóvá teszi magát a névadójának, másrészt meg kell lennie egy olyan mély bizalomnak a névadó felé, amellyel biztos lehet abban, hogy ezt a birtokolt információt nem fogja a megnevezett kárára kihasználni. Ez a helyzet az Egyházzal is: ha nem az Örökkévaló és Mindenható Úr Isten, hanem más valaki vagy valami (társadalom, kormánypolitika, különböző szervezetek stb.) határozza meg, definiálja az Egyházat, a maga véges és szubjektív szempontjai alapján, s ezt a definíciót az egyház elfogadja és akként tekint magára, akkor megvan a veszélye annak, hogy az Egyház a definiáló eszközévé válik, s így az Egyház lényege kerül veszélybe, vagyis a Mindenhatóval való élő kapcsolatban képviselni a világban az Urat és magasztalni Őt. Tehát ha nem az Örökkévalónak, hanem valamilyen véges dolognak az eszközévé válunk, akkor nem lehet Egyháznak neveztetnünk, csak egy torz és undorító, meghatározhatatlan és helyét sehol nem találó csoportosulás lehetünk. Ez az identitászavar és a magunk valódi paraméterei, céljai és lehetőségei ismeretének a hiánya áll a legtöbbször annak a hátterében, hogy eredménytelen Egyházunk missziója, feszültség jellemzi a magukat keresztyénnek valló emberek közösségét, s az egyházunk testét különböző, ördögi erőktől mozgatott báránybőrbe bújt szekták tépkedik. E nyomasztó önmeghatározás hiányát hivatott legelőször pótolni ezen, egyházunkat bemutató album. Hogy kiábrázolódjék és tudatosodjék, a Kárpátaljai Református Egyházunkat a Mindenható és Kegyelmes Isten határozza meg, így egyedül Tőle függve és Benne horgonyt vetve maradt és maradhat meg az egyház a magukat örökkévalónak kikiáltó történelmi korok egymást átkozó viharában, az örökké élő reménység köveiből a mindennél erősebb élet újrakezdésének állandó otthont, a nemzet, az állam, az egyház megújulásának Istentől védett bázist biztosítva. Mindezek tudata jelenti azt a biztonságosan, minden végestől független szabadságot, mely megjelenítheti a hegedűszavú vágytalan Végtelent a gyászban és gyászra született élete emlékeit kutató és sirató végesben, mely a hitnek, az egyháznak, a nemzetnek biztos alapot és örökkévalóságot jelent, mindezeket megóvva a felhígulástól és a beolvadástól a Mindenható dicsőségére.
Vissza