Kárpátaljai Magyar Gulag-lexikon

Előszó

Úttörőmunkára vállalkoztunk, amikor megjelentetjük a Kárpátaljai magyar GULAG-lexikont, azaz a "lefejezett" értelmiség eddig összegyűjtött adattárát. Hasonlót eddig vidékünkön nem adtak ki. A második évezredet lezárva összeállításunkat egy tudatos gyűjtőmunka eredményének tekintjük. Tudatában vagyunk annak, hogy a koncepciós perek áldozatainak tényanyaga korántsem teljes. Tíz év gyűjtését djuk közre. Mindezek ellenére az eddig feltárt és nyilvánosságra hozott dokumentumok megszabják a további kutatások irányát és reményt adnak arra, hogy a független Ukrajna legfelsőbb államhatalmi szervei végre elismerjék, hogy a IV. Ukrán Front és a NKVD katonái vezetőségének ún. elszigetelési akciója", és itt nemcsak a háromnapos "málenkij robotra" utalunk (több mint 40 ezer magyart harcoltak el, melynek közel fele odaveszett), hanem a "lefejezett" kárpátaljai magyar, ruszin értelmiségre is - a helyi magyarsággal szemben elkövetett háborús bűntett, a módszeres népirtás volt egészen a magyar '56-os forradalmat vérbefojtva és a megtorlást követő hónapokon keresztül 1959-ig.
Miután a szovjet hadsereg elfoglalta Kárpátalját és Ukrajnához csatolták a területet, bevezették a Sztálin nevével fémjelzett közigazgatást. Az állami intézményekben, hivatalokban dolgozók mindennapi munkájába bizonyos mértékig átöröklődött a magyarokkal szemben éreztetett és kifejtett megkülönböztető politika is. Képviselőiket kirekesztették a politikai életből, a magyarok iránt táplált bizalmatlanság a legkülönbözőbb hatalmi szinteken nyilvánult meg.
1944 decemberétől a sztálini megtorló rendszer Kárpátalján is teljesen működésbe lépett: megjelentek a katonai kémelhárítás (a SZMERS) szervei, az állambiztonsági hivatal helyi, teritoriális szervei, a katonai ítélőszervek, az ügyészségek, a bíróságok és a különleges bíróságok. De külön működött ez a rendszer a háború utáni években egészen 1954-ig. Állandóan keresték a kárpátaljai magyarság körében a szovjet állam ún. ádáz ellenségeit, a kémeket, az összeesküvőket, terroristákat, hazaárulókat. Koncepciós perek folyamatát indították el, hogy a börtönökben és a GULAG lágereiben szigeteljék el a jogaikért kiálló magyarokat.
Kilátástalanság, félelem fészkelt sokak szívében. Nem tudhatták, mikor és kit rángatnak ki éjszaka felesége és gyermekei mellől. Kárpátalján tevékenykedő sztálinisták az egyszerű kisembereket sem kímélték. Bűnösnek számított mindenki, aki a Horthy-rezsim alatt bármilyen hivatalt, állami, egyházi tisztet, stb., töltött be, illetve vállalt. Így hurcolták lágerekbe a hajdani leventeoktatókat, római, illetve görög katolikus, református papokat, egykori állami hivatalnokok százai. Könyörtelenül bárkit a "szovjet nép ellenségének" kiálthattak ki és fogtak koncepciós perbe, hurcoltak el a GULAG-szigetekre. Felsőbb "megrendelésre" kuláklisták készültek, az 1925 és 1930 között született fiatalokat a donyeci szénmedencébe irányították, a dezertőröket börtönbe zárták. Az életben maradt deportáltak, elítéltek csak Sztálin halála után térhettek vissza. Sokan odahaltak, akik hivatásuknak, hitüknek, nemzetiségüknek váltak áldozataivá. Megtizedelték, elnémították, a kárpátaljai magyarok sorából száműzték azokat a magyar értelmiségieket, akik a magyar nemzet napszámosai voltak. Hogy az elmúlt évtizedek alatt hányan pusztultak el? Erre a kérdésre a leköszönő XX. században, sem a következőben nem kaphatunk választ, mert egy összeomlott bolsevista birodalom mindent maga alá temetett. Vissza