Kárpátalja sorsfordulói

Fülszöveg

Amióta a Kárpátok délnyugati lejtőin s a hegyek lábainál megkapaszkodott népességet elszakították Magyarországtól, a vidék szellemi életét folytonos tudathasadás jellemzi. Kik ők? Magyarok? Rutének? Ruszinok? Ukránok? Szlovákok? Románok? Zsidók? Cigányok? Talán: is-is. Talán: sem-sem. Nagyrészt olyan emberek, akiknek okuk van félni, ha tudják, melyik oldalhoz tartoznak. Lidérces álmaikban román katonákat, cseh csendőröket, ukrán „szicsovikokat", szovjet állambiztonságiakat lámák. Ha pedig nemzetiségük felől kérdezik őket, sokszor csak annyit mondanak: „Kárpátaljai vagyok".
Játékszemek lenni a kiszámíthatatlan, szeszélyes sors hatalmas tenyerén -erre kárhoztattak az utóbbi háromnegyed évszázad alatt. Az első világégés okozta kábulatban nem sokat értettek belőle, mit akarnak a vörös proletárok, mit keres a román katonaság magyar és ruszin vidékeken, aztán nagyhangú kóklerek miatt hogyan s miért lettek egyszerre „csehek", mikor ezt a nációt azelőtt legfeljebb ha hallomásból... Tovább

Fülszöveg

Amióta a Kárpátok délnyugati lejtőin s a hegyek lábainál megkapaszkodott népességet elszakították Magyarországtól, a vidék szellemi életét folytonos tudathasadás jellemzi. Kik ők? Magyarok? Rutének? Ruszinok? Ukránok? Szlovákok? Románok? Zsidók? Cigányok? Talán: is-is. Talán: sem-sem. Nagyrészt olyan emberek, akiknek okuk van félni, ha tudják, melyik oldalhoz tartoznak. Lidérces álmaikban román katonákat, cseh csendőröket, ukrán „szicsovikokat", szovjet állambiztonságiakat lámák. Ha pedig nemzetiségük felől kérdezik őket, sokszor csak annyit mondanak: „Kárpátaljai vagyok".
Játékszemek lenni a kiszámíthatatlan, szeszélyes sors hatalmas tenyerén -erre kárhoztattak az utóbbi háromnegyed évszázad alatt. Az első világégés okozta kábulatban nem sokat értettek belőle, mit akarnak a vörös proletárok, mit keres a román katonaság magyar és ruszin vidékeken, aztán nagyhangú kóklerek miatt hogyan s miért lettek egyszerre „csehek", mikor ezt a nációt azelőtt legfeljebb ha hallomásból ismerték. Történelmi alulnézetből a szovjet katonák '44-es bevonulása után is megmagyarázhatatlannak tűnt, miért kellett elhurcolni a békés lakosság tízezreit és újra átszabni a határokat - egy röpke negyedszázad alatt immár ki tudja, hányadszor. A zűrzavar és a kiábrándulás előbb-utóbb mindenkit maga alá gyűrt. Legelsőnek persze a magyarokat, akiknek színét-virágát marhavagonokba zsúfolva szállították el keletre. Majd a ruszinságot, amelytől elvették identitását, s ukránnak kiáltottak ki. Messziről jött helyi történészek kórusa bizonygatta, hogy elődeink mind szlávok voltak, hogy „ezer évig nem volt itt semmi", és hogy az „újraegyesülés" után most már nem válhat szét az utunk, együtt masírozunk diadalmasan a szovjet kommunizmus győzelme felé Aztán mégis kenyértörés lett a vége, s egyszer csak azt olvastuk az újságokban (egyre gyakrabban és mind vastagabb betűkkel), hogy ahol élünk, az - ősi ukrán föld Vissza